A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

KATKÓNÉ BAGI Éva: Pusztaszeri gazdaságok a politika béklyójában

Savai János életerővel telve ment nyugdíjba, fekete haja nem fakult meg, szemében mindvégig az érdeklődés fénye csillogott, nem fogott rajta az idő. Nyugdíjas éveiben nyaranta feleségével együtt felpakolták a Skodát, és járták az országot, ha rájuk esteledett felállították sátrukat és a napfelkeltét hol a Hortobágy végtelenjén, hol a Kékes hegyoldalain csodálták.(10. fotó) Gyakori vendégei voltak az IBUSZ csoportoknak és gyakran látogatták a szegedi színházat. Azonban azt a legmerészebb álmában sem remélhette, hogy az ezredfordulón, szeretett tanyája rendezett udvarán két dédunoka cseperedik, a tsz óljai helyett fólia sátrakon törik meg a napsugár, és unokája teherkocsival hordja Budapestre a primőrt. Megkésve bár, de így teljesedett ki Savai János megpróbáltatásokkal teli élete.

16 A pártközpontokban elégedetten nyugtázták; a lelki terror sikerét és a kulákkérdést megoldottnak tekinthették, majd a sikeres első felvonás után jöhetett a folytatás. TERMELŐSZÖVETKEZETEK 1948 augusztus 14-étől már közhírré tették a földműves szövetkezetek alakításának szabályzatát, és 1949-től már teljes erőbedobással ecsetelik a szövetkezetek előnyeit Pl.: „A középparasztnak is az új szövetségben a helye" írta az újság „A föld közös megművelésének előnyét ma már világosan felismeri a parasztság. Ma már nemcsak az újgazdák és bérlők alakítanak termelőszövetkezetet, hanem a kis és középparasztok is. A megyében 35 termelőszövetkezet működik. Gyarapodó szövetkezeteink előnyei: adókedvezmény, kedvezményes hitel, termény átvétel. Ez a kiút a parcellás gazdálkodás nyomorából. "

17 A gazdák ösztönösen irtóztak a szövetkezettől, ragaszkodtak a magántulajdonhoz, önállósághoz. Szerintük a szövetkezetek életképtelenek, mert kevés dolgozóra sok élősködő jut, a közös tulajdon senkié ezért nem vigyáznak rá. Pusztaszeren az első szövetkezet 1949-ben alakult Petőfi néven, 1950-ben újabb Új barázda néven a kulákföldekre alapozva, ezek az 1956-os forradalom után fel is oszlottak. A gazdák új lendülettel kezdtek dolgozni, adták-vették a földeket, de a bukás után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet elkerülni a szövetkezetbe lépést. 1962 november 28-án a Délmagyarország a következőt írta: „A magyar parasztság igazi útja. A munkásosztálynak az a feladata, hogy a parasztságot testvéri szóval és segítséggel elvezesse a felemelkedésnek erre az egyetlen útjára... Nadrágszíjparcellák helyett száz és ezer holdak, ökörfogat helyett traktor, petróleum helyett villany, maradiság helyett haladás! Valóban meg is jelentek a faluban a lódén kabátos agitálok. 1959-től erőszakos Tsz-esítés indult meg. 4-5 ember járta a családokat, egy közöttük helyi lakos, egy jó rábeszélő képességű, aki a fent idézett frázisokhoz hasonló érveket sora16 Savai László szóbeli közlése alapján. 17 Délmagyarország 1948. aug. 14. számában