A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

pengőt tett ki. A főjegyző — ugyanazon tételek szerint mint a polgármesteré — 6612 pengő 80 fillért, s a műszaki tanácsosé pedig 9593 pengő és 60 fillért. Ismételten a Matolcsy-féle kategorizálást kapacitálva a felsorolt hivatalnokok a második, a polgári társadalom csoportjába tartoztak, ahol az évi jövedelem alsó határa 1000 pengő és a felső határa 10.000 pengő volt,

150 illetve ezen összegek között mozgott. És ebbe a besorolásba tartozók — mint arra korábban is utaltunk — már nem szenvedtek anyagiakban hiányt. A XXX. törvény életbeléptetése után Szentesen is azok a tisztviselők, akiknek szolgálati ideje vagy más lehetősége megengedte, kérelmezni kezdték a magasabb fizetési osztályba történő feljebb sorolásukat. Ugyancsak a képviselő-testület augusztus 26-i ülésére a gazdasági tanácsnok, a városi pénztáros, a műszaki nyilvántartó, a városgazda és egy adótiszt kérelmet nyújtottak be magasabb fizetési osztályba való előléptetésük iránt. A főjegyző előterjesztésére a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, hogy a gazdasági tanácsnokot 1930. július 1-től a VII. fizetési osztály 3. fokozat „A" csoportjába, a közpénztárnokot 1930. január 1-től a VIII. fizetési osztály 3. fokozat „A" csoportjába, a műszaki nyilvántartót 1930. január 1-től a IX. fizetési osztály 3. fokozat „A" csoportjába soroltatta. A városgazdát 1927. január 1-től visszamenőleg a X. fizetési osztály 3. fokozat „A" csoportjába osztatta, mivel a nevezett 1920. december 1 óta a XI. fizetési osztályban teljesített szolgálatot, s a hat évi szolgálati időt 1926. december 1-ével betöltötte. Az adótisztet pedig 1930. január 1-ével a X. fizetési osztály 3. fokozat „A" csoportjába léptette elő.

151 Hogy a feljebb sorolások anyagiakban mit jelentettek, azt nem tudjuk megadni, mert csak a fizetési osztályok, fokozatok, csoportok ismeretesek, az összegeket nem tüntették föl. A fizetéseket pedig az egyénre szabták a leszolgált idő, a végzettség, a szakképzettség, a beosztás alapján, s ezért lehetetlen az összevetés. Ha országos kitekintést is teszünk a legfelsőbb szintű jövedelmekre, természetszerűen ott szintén az tapasztalható, hogy az állami, a köztisztviselők fizetése és egyéb jövedelmei között igen jelentősek voltak az eltérések. Például gróf Bethlen István miniszterelnök évi fizetése 1929-ben és a 30-as évek elején 50.000 pengő volt. Ripka Ferenc Budapest polgármestere — másodállásban a Gázművek „nyugdíjas vezérigazgatója" — évi 73.000 pengő után adózott. Folkusházy Lajos alpolgármester négy fővárosi üzemnek volt igazgatósági tagja; innen nyert jövedelmekkel kiegészített évi adóköteles bevétele 102.000 pengőre rúgott.

152 Szentes vonatkozásában iratok hiányában a tárgyalt időig nem tudjuk nyomon követni a fenti másodállásokból eredő tisztviselői jövedelmeket. Olyan jövedelmező másodállású lehetőségek, amilyeneket fölvázoltunk egy mezővárosban mint Szentes, nyilvánvalóan aligha adódtak. Vagyoni helyzet tekintetében adatokkal ugyancsak nem rendelkezünk. Azonban az a feltevésünk, hogy a szentesi városházi tisztviselők, alkalmazottak többsége legalább családi házzal rendelkezett ez elfogadható, erre enged következtetni a város által körükben kiosztott házhelyek is. Ellenben 150 Dr. MATOLCSY Mátyás: i. m. 49-50. 1. 151 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1929. 221/kgy. sz. 152 BORSÁNYI György: A válságévek krónikája 1929-1933. Bp., 1986. Kossuth Könyvkiadó 235.1.