A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

A főhadparancsnokság nem jó szemmel nézte a szerbek térfoglalását, ami már a megelőző hónapokban is világos volt. A horvát Rukavina bizonyára tudomással bírt a horvátrszerb ellentétekről is. Állásfoglalását bátorították a Temesváron újra szerephez jutott magyar konzervatívok is Ambrózy Lajos vezetésével. A katonai hatóságok Temesváron levetették a szerb nemzeti zászlót és semmibe vették az újonnan alakult szerb hatóságok dokumentumait. Állítólag Rajacsics a vár felett is intézkedési jogot követelt, de Rukavina elutasította, csakúgy, mint a város nem-szerb lakosainak küldötteit. Hasonlóképpen hírlett, Windischgrätz intézkedett, hogy Rukavina ígéretekkel és időhúzással érje el Rajacsics követeléseinek elodázását. Ilyen körülmények között Temes megyében egy felemás vezetésű közigazgatás alakult ki Papházy Ignác és Mladen Stojanovics kormánybiztosok vezetése alatt, akik azonban siettek telkenként 4 forint adót kivetni. Jelentősebb eredményeket mondhatott magáénak Rajacsics egyházi téren a temesvári püspök és a verseci egyházmegyét rendeletéből irányító Patrichie Popescu vikárius segítségével. Többek között elűztek számos papot, akik az önálló román egyházért szálltak síkra (Sistarovec, Lippa, Szécsány, Kétfél stb.).

49 Alapvető változások következtek be 1849 tavaszán Bem tábornok bánáti hadjárata következtében. Csapatai a legrövidebb úton a bánáti Vaskapun keresztül hatoltak be és 1849 április 17-ére elfoglalták Karánsebest, másnap Lúgost, ahol lelkesedéssel fogadták őket. Néhány nap alatt megtisztították a tartomány déli részét, április 27-én pedig Temesvár mellett foglaltak állást. Észak felől szintén honvédek nyomultak előre. Csakhamar mintegy 10.000 főnyi sereg megkezdte Temesvár ostromát Vécsey Károly tábornok parancsnoksága alatt, miután Bem tábornok a vidékről távozott. A rendkívül erős és igen jól karbantartott vár 114 napos ostroma alatt, a honvédek sikereket értek el és kemény csatározások után elfoglalták Mehalát, Gyárvárost, valamint Józsefvárost és rohamozni kezdték a várfalakat is. A várőrség helyzete fokozatosan romlott és önbizalmuk csökkent, amit a nem kisméretű dezertálás is jelzett. Az ostrom küszöbén szokásos módszereikkel a főhadparancsnokság 8840 főre duzzasztotta a csapat létszámát. A túlzsúfolt katonai szállásokon ragály ütött ki és az ostrom napjaiban 2400 főt ragadott el. A vár felszabadulása után 2000 katona feküdt betegen, nagyrészük, köztük Rukavina tábornok is elhalálozott. Az élelmiszer, még inkább a vízhiány a vízmű május 14-i pusztulása nyomán a kapituláció küszöbére kényszerítette a főhadparancsnokságot. Csupán a hadihelyzet változása a császári és cári csapatok javára tette lehetővé felmentésüket 1849. augusztus 9-én.

50 A tavaszi hadműveletek nyomán Temes megye szinte egész területén helyreállt a megyei közigazgatás. Megindult a honvédség újoncainak besorozása és a 49 Ibidem, dos 5, 1811, Közlöny 1849 III. 8, IV. 19. 50 KOVÁCS Endre: Bem József. Budapest, 1954, 491, 635, Temesvár, 104-106, I. D. Suciu Revolutia... 218, BÖHN Lénárt: Dél-Magyarország az úgynevezett Bánság külön története II. Pest 1867, 321-330, 350-351, Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai, 530, 754-756, Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen in Sommer des Jahre 1849. Pest, 1850, 341-385, 419-440, Honvéd 1849. V. 21, Közlöny 1849 VI. 13, 19.