A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

Az új besorolásokból megállapítható, hogy érdemi változást nem eredményeztek az érintettek életszínvonalában. Az 1912. évi fizetési megállapításokhoz viszonyítva például a polgármesteri fizetés 400, a főjegyzői 1000, az I. oszt. aljegyzői 300, az irattárosé 200 koronával emelkedett. Azonban a közgyámé és a városgazdáé ugyanaz az összeg maradt. Az árak viszont mint a fentiekben jeleztük, csaknem húszszorosára növekedtek. Ez esetben egy kevésbé jelentős nominal bérrendezéssel állunk szembe, amely messze elmaradt a reálbértől. Ha az árviszonyokat nézzük, akkor az új törzsfizetésekből, ha egy tisztviselőnek más jövedelemforrása nem volt, havi 6400 korona fizetésű polgármester is a mázsánként 28.000 koronás

47 búzáért több mint négy hónapi bérét adta ki. A havi 1400 korona fizetésű írnoknak pedig 20 hónapot kellett egy mázsa búzáért dolgoznia. Ez viszont azt jelentette, hogy a város szolgálatában állók továbbra is rászorultak a különböző segélyezésekre. Az 1922. esztendei polgármesteri éves jelentésből az is kitűnik, hogy nem csak a hivatalnokok illetményét, hanem a más alkalmazottakét és a szegődményesekét is rendezték,

48 de arra vonatkozóan nincsenek adataink. Minden bizonnyal a bérrendezés következményének tudható be, hogy a városi főszámvevőt a VIL, az árvaszéki ülnököket pedig a VIII. fizetési osztályba sorolták. Az illetmények közötti 31.443 korona törzsfizetési és a 14.365 korona lakbérpótléki különbözetet összesen 45.808 koronát 1922-re visszamenőleg a póthitelkeret terhére rendelte el folyósítani a képviselő-testület.

4 Március 1-től pedig a helypénzszedő felügyelő havi fizetését 10.000, a rendes helypénzszedőkét 9000 és a kisegítők napidíját 300 koronára emelte föl.

5 A szegedi pénzügyigazgatóság 9122/1923. számú átiratára 1923 áprilisában tárgyalta a képviselő-testület a forgalmi adóellenőrök fizetésének javítását. Ennek megszavazásában a közgyűlés már nem volt egységes. Gilice János városi képviselő azon az állásponton volt, hogy az egész forgalmi adót el kellene törölni, mert az „a közönség folytonos zaklatásával jár, s valóságos testvérharcot teremt." Fekete Albert képviselő is hasonló nézetet vallott azzal a különbséggel, hogy a városi tanács javaslatán változtatni nem lehet. Ennek után az önkormányzat kimondta, hogy a hivatal államilag segélyezett díjnokainak havi összilletményét 12.000, a piaci ellenőrök napidíját 200, az éjjeli ellenőrzési és az egész napi kirendelésért járó díjakat naponta 300, a vásár ellenőrzési és kiküldetésüket pedig 600 koronába állapítja meg. A hivatal hét főállású tisztviselőinek havi illetményét 12.000, s a nyolc nyugdíjas alkalmazottainak havi fizetését meg személyenként 6000 koronába szabta meg,

51 amely fizetésekről elmondható, hogy az adott viszonyok között nagyon szerény megélhetést nyújtottak a nevezetteknek. A fokozódó áremelkedések következményeként az önkormányzat a 8600/1921. M E. számú rendelete alapján a városi tanács előterjesztésére a tisztviselők, az alkalmazottak és a nyugdíjasok részére 2,099.400 korona beszerzési segélyt hagyott 47 KISS László: i. m. 131.1. 48 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1923. 130/kgy. sz. 49 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1923. 39/kgy. sz. 50 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1923. 96/kgy. sz. 51 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1923. 95/kgy. sz.