A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

határozatilag mondta ki, hogy minden rendszeresített állásból magasabb fizetési osztályba helyettesített tisztviselő amennyiben az általános tisztújításig nyugdíjaztatnék, úgy azon fizetési osztály szerint megállapított nyugdíjat kell élveznie, amely fizetési osztályban szolgálatot teljesített. Elhalálozás esetén az özvegy a magasabb helyettesített állás után megállapítandó nyugdíjba kell, hogy részesüljön.

36 Ez a határozat a testület humanitását mutatja, s ezzel azt akarta elérni, hogy nyugdíjas tisztviselői, özvegyei az iszonytatos infláció veszélyeinek ne legyenek teljesen kitéve. A gazdasági helyzet szinte tarthatatlanságára vall, hogy a minisztertanács is kénytelen napirendre tűzni a megélhetési gondokat és a drágaság tárgyalását. Kállay Tivadar pénzügyminiszter a kormányülésen szóvá tette a tisztviselők nehéz anyagi körülményeit, és javaslatot tett illetményük emelésére.

37 Hogy a kormány hathatósan rendezze a tisztviselők, alkalmazottak bérét, annak szükségessége az eddig felvásároltakból is kiviláglik, az érdemi állami intézkedés már így is késett. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a pénzügyminiszter javaslatára a várható kormány bérrendezési intézkedésnek volt az előszele az 5990/1922. M E. számú rendelet megjelentetése. A rendelet 1922. augusztus 1-től visszamenőleg 360 %-kal emelte föl a tisztviselők és az alkalmazottak lakbér járulékát. Szentes képviselő-testülete a november 8-i közgyűlésén utasította a városi tanácsot, hogy a kimutatás szerint járó 69.670 korona és 30 fillért a kimutatásban foglaltaknak megfelelően az egyes tisztviselőknek, alkalmazottaknak december 31-ig a póthitel terhére folyósíttassa.

38 E rendeletnek az a szépséghibája, hogy a benne megjelölt összegek fizetési kötelezettségét a kormány a helyi önkormányzatok vállaira rakta, s azok az adófizető lakosságot terhelték vele. Az állam ezen intézkedései váltották ki a helyi sajtóban „Mennyi adót fizetünk a jövő esztendőben" című cikket. A cikk azzal vezetődik be, hogy nem lehet tudni az elkövetkezendő év városi adója mekkora összeget fog kitenni. A költségvetési előirányzat szerint — írja a lap — a bevétel kereken 28 millió korona, a kiadás szintén, s kikerekítve 41 millió korona. Ez pótadóra átszámítva 383 %-ot tesz ki. Nagy összeget emésztett föl a 13 millió deficites útépítés, fenntartás, a nyomtatványok stb., de ez csak egy évre jelentett a városra nézve terhet, — hangzott a megállapítás. Ennél súlyosabb tétel volt a városi tisztviselők, alkalmazottak segélye, amely összeg közel 28 millió korona kiadást jelentett, s ezt a polgároknak kellett megfizetniük. „Ha ma 13 millió mellett közel 300 % lesz a pótadó, akkor az újabb 28 millió mennyit tesz ki? Ha csakugyan nekünk kellene megfizetni ezt a terhet is, akkor az állami adónak kilencszázszorosa fizetendő városi pótadóba." Az ilyen adóztatást a polgárok már képtelenek elviselni,

39 — fejeződik be a cikk. A fentiekből képet alkothatunk, hogy a város tisztviselőinek, alkalmazottainak fizetés kiegészítéséhez az önkormányzat igen jelentős összeggel járult hozzá adófizető polgárainak a megterhelésével. 36 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 242/kgy. sz. 37 Alföldi Újság 1922. október 1. sz. 38 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 280/kgy. sz. 39 Alföldi Újság 1922. december 14. sz.