A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

A segélyezések és a velük kapcsolatos adóztatás továbbra is élénken foglalkoztatta a helybeli lapokat. Decemberben „Ki fizeti a városi tisztviselőket?" címmel újabb írás jelent meg. A szerző elöljáróban tudatja, hogy a városi tisztviselők fizetésének túlnyomó részét segélyek formájában még az állam fizeti, mert a törzsfizetésből még hideg vízre sem telik senkinek. 1923. január 1-től viszont a tisztviselők (alkalmazottak) fizetését az állam beszünteti, s áthárítja a városokra. Az újság e kérdést szükségesnek tartotta pontosan megvüágítani, s ennek érdekében megszólaltatta dr. Négyesi Imre polgármestert. A polgármester közölte, hogy az állam a tisztviselők ellátását áthárítja a városokra, de január 1-én még kifizeti a járulékokat előlegképpen. Az év elején azután a nemzetgyűlés törvényben határozza meg, milyen adónemeket enged át a városoknak, hogy abból azok a közigazgatás költségeit fedezzék. Valószínű a kereseti adó lesz az — közölte Négyesi dr., — amelyet a városok e célra megkapnak. Azonban abbéli aggodalmának adott hangot, hogy ez az adónem olyan kicsi, melyből képtelenek az olyan városok mint például Szentes a szükségleteiket fedezni.

40 Az államnak ez a lépése arra enged következtetni, hogy igyekezett tehermentesíteni magát, s ami lehetséges volt leadni a terhekből. A kormányzat mint látható azon volt, hogy a helyi önkormányzatok ez esetben alkalmazottaik ellátását oldják meg a saját hatáskörükben. Ennek a súlya viszont az állampolgárokra zúdult, akiket az infláció egyébként is érzékenyen érintett, s most a pótadók kivetésével körülményeik csak súlyosbodtak. 1922 végére a gazdasági viszonyok tovább romlottak. Decemberben a magyar koronát „Zürichben 0.22 jegyezték, ha ezt megszorozzuk ötszázzal kijön a békebeli korona." A háború előtt 1 kg nullásliszt 26 fillérbe került, decemberre 160 koronára emelkedett, azaz több mint ötszázszorosára. A zsír kilója 1 korona volt, s most 800 koronáért alig lehetett kapni. A cukor kilója 90 fillér volt és 1922-re 400 koronára ment fel az ára. A tűzifa mázsájáért a háború előtt 2 koronát fizettek házhoz szállítva, felvágva, s ez az összeg 1000 koronára emelkedett és a fa sem felvágva, de már házhoz sem szállítva stb. A béke éveiben a havi 100 koronás háztartás a leggyakoribb volt. Ennyiből ki tudott jönni egy szerényebb háztartást vezető háziasszony, már „200 koronával úri módon élt egy család." Ha az ötszázszoros árakat számítjuk és 1922 decemberében egy család ugyanannyit akart költeni mint a háború előtti esztendőkben, akkor a 200 koronás háztartás kiadásai 100.000 koronát igényelt.

41 Ez az állapot írta elő szinte parancsolóan, hogy Szentes képviselő-testülete a belügyminiszter elrendelésére a decemberi hónapban 62.000 korona átmeneti segély kifizetését engedélyezze a póthitel terhére.

42 Az eddig bemutatottak alapján is látható, hogy az utóbbi időkben a kormány a városi alkalmazottak ellátási kiadásait több ízben leadta, s nem az állami költségvetésből fedezte. A város önkormányzata pedig mivel bevételei szűkösek voltak, pótadó kivetésével egyre inkább a lakosságra rótta e terheket. Az év végére a külszolgálati díjakat is a gazdasági viszonyokhoz igazították. Budapestre és más vidéki városokba kiküldött tisztviselők napidíját 1500, a segéd40 Alföldi Újság 1922. december 17. sz. 41 Alföldi Újság 1922. december 24. sz. 42 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 316/kgy. sz.