A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

segélyezése fedezhető legyen. Az önkormányzatnak ezen felterjesztése mint látni fogjuk, csak részben talált meghallgatásra a kormánynál. A béreket szabályozó 1912. évi LVIII. tc. 117 §-a kimondja, hogy a város az alkalmazottakat megfelelő ruházattal látja el. Pontosabban fogalmazva a szolgák és hasonló beosztásúakat. Ennek értelmében a képviselő-testület szeptember 11-i ülésén a városi tanács javaslatára az alkalmazottak részére 42 pár csizma és 20 pár bakancs kiutalását engedélyezte mintegy 520.000 korona értékben a póthitel terhére.

31 Itt érdemes felfigyelni arra, hogy a testület a lábbelik kiutalását a póthitel terhére engedélyezte, ami azt jelentette, hogy e költségek megtérítését az adózó polgárokra hárította pótadó kivetése formájában. A fennálló nehéz gazdasági körülmények követelték meg 1922 őszén, hogy a forgalmi adót kezelő tisztviselők és alkalmazottak fizetését visszamenőleg július 1-től a következőkben rendezzék: 1. Az ügyosztály vezetőjének havi 1500 koronát (az adóügyi tanácsnok másodállása volt), 2. a hat főellenőrnek havonként és fejenként 4000 koronát, 3. a tizenkét ellenőrnek havonként és fejenként 2500 koronát, 4. az alkalmazott díjnokoknak havonként és fejenként 2500 koronát állapított meg az önkormányzat. Majd akként döntött, hogy a havi béreken felül a forgalmi adókezelésből elért és bruttó jövedelemnek azon részéből, amely a kezelési kiadások levonása után fennmarad, 15%-ot biztosít az ügyosztály személyzetének már az 1921. szeptember 1-től befolyt összegekből visszamenőleg, s ezen összeg annyi részre osztandó, ahány személyből áll az ügyosztály. Az évközben eltávozók részét a többiek maguk között feloszthatták.

32 Hasonló módon a helypénzszedők illetményét is az alábbiakban emelte föl az önkormányzat: a helypénzszedő felügyelőét havi 2500 koronára, a rendes helypénzszedőkét havonta fejenként 2000 koronára, s a kisegítőkét napi 100 koronára.

33 A fenti béreket vizsgálva megállapítható, hogy igen szerényen rendezett nominal értékűek voltak csupán, melyek az áremelkedésekkel megközelítőleg sem tartottak lépést. Állításunkat alátámasztja az a valós helyzet, hogy 1922 nyarára egy férfiöltöny ára 3100 koronáról 14.000 koronára drágult, s a búza mázsája 3800-4000 koronába került.

34 Ez azt jelentette, hogy egy forgalmi adófőellenőrnek több mint egynegyed évi fizetésébe került egy öltöny megvásárlása, s ez esetben másra már nem tellett volna, ami egyszerűen lehetetlenség volt. A helypénzszedő havi bére már csak fél mázsa búza árát tette ki. Az áremelkedésekre való tekintettel a képviselő-testület a városháza három takarítójának havi járandóságát pedig személyenként október 1-től 400 koronáról 4000 koronára javította.

35 Érthető, hogy ebben a helyzetben gondoskodni kellett a nyugdíjasokról és hozzátartozóikról is. Ennek érdekében Szentes közgyűlése a szeptember 11-i ülésén 30 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 200/kgy. sz. 31 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 225/kgy. sz. 32 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 232/kgy. sz. 33 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 234/kgy. sz. 34 KISS László: i. m. 131. 1. 35 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1922. 285/kgy. sz.