A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

DÖMÖTÖR János: Egy szobor történetei. Pásztor János: I. világháborús hősi emlékmű

EGY SZOBOR TÖRTÉNETEI Pásztor János: I. világháborús hősi emlékmű DÖMÖTÖR JÁNOS „Habent sua fata libelli" — mondta Terentianus Maurus. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem csak a könyveknek, hanem elég gyakran a szobroknak, emlékműveknek is van sajátos, különös sorsuk, történetük. így van ez, az ugyan nem Vásárhelyen született, de élete egy jelentős szakaszát itt töltött, így életrajzilag és több művével is a városhoz kötődő Pásztor János (1881-1945) szobrászművész esetében is. Hódmezővásárhelyen álló köztéri alkotásai közül kettőnek nem volt „története". Az 1900-ban felavatott, a korában nagyon ismert és népszerű dalköltő Nyizsnyai Gusztáv és az 1926-ban a kórház parkjában felállított jeles kórházigazgatót, Imre Józsefet ábrázoló bronz mellszobor közvetlen megbízással valósult meg és a lakosság kedvezően fogadta mindkettőt. A Kossuth téren 1908-ban elhelyezett Vízmerítőt viszont a város kultúrtanácsnoka, Gonda József nyomban a leleplezés után élesen megtámadta a helyi sajtóban. Egyetlen idézet a hangnem jellemzéséül: „cseh trombitás tömpeorrú rézlánya", és „romantikus allűröket majmoló kőrakás" kifejezésekkel illette a kútíigurát és a medencét. Rudnay Gyula festőművész védte meg Pásztor alkotását a sajtóban. Az első világháborúval kapcsolatos első alkotása 1918-ra datálódik. Ekkorra már kifulladt, az a hazafiúi lelkesedés, amellyel 1914-ben a frontra vonultak a katonák. Érezte ezt a kormányzat is, mert az 1917. évi VIII. tc. arra kötelezte a városokat, hogy emlékművekkel örökítsék meg a háború hőseinek áldozatát. Ebben a közhangulatban készítette el Pásztor János — megbízás nélkül — Fahonvédjét és ajándékozta a városnak. A hársfából érzékenyen, élethűen, a finom naturalizmus szellemében elkészített plasztikát a városháza főlépcsőházának a fordulójában helyezték el. E szobor sorsa kor és egyben „kórtünet". 1950 körül a városvezetés úgy ítélte meg, hogy a „baka" az imperialista háborút szolgálta, így nem méltó arra, hogy a tanácsházán legyen. Elszállíttatták tehát a múzeumba. Jött azonban 1956, megállapítva, hogy az első világháború mindkét részről „imperialista" hatalmak között folyt, és a szerencsétlen honvéd különben sem önként ment a háborúba. A szobrot visszavitették tehát a városházára. Egy év után rájött a városi vezetés arra, hogy a honvéd városházi léte „ellenforradalmi" vívmány. Nosza, ismét a múzeumban találta magát Pásztor János alkotása. Ott is volt 1990-ig, amikor is az új szelek „visszafújták" a városházára, ahol ma is látható. Pásztor János második első háborús alkotásánál Hódmezővásárhely város vezetősége nem siette el a hősi emlékmű állításának ügyét. Három évvel a már írt törvény elfogadása után, 1920-ban foglalkozott a közgyűlés az emlékmű állítással. A megvalósítás érdekében létrehoztak egy elkülönített szoboralapot. Ennek