A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

DÖMÖTÖR János: Egy szobor történetei. Pásztor János: I. világháborús hősi emlékmű

összege 1928-ban, amikor dr. Soós István polgármester Pásztor Jánost az emlékmű ügyében megkereste, 28 ezer pengőt tett ki. Pásztor János válaszában akkor azt közölte, hogy ő lovas szoborra gondol, amely egy figurával 50, két alakkal 60 ezer pengőbe kerül. Ekkor azonban az emlékmű ügye megakadt, mert ahogyan a polgármester bevallotta, hozzányúltak az alaphoz. „Az emlékmű költségére szánt és alapként kezelt összegeket a város házi pénztárának súlyos anyagi helyzete miatt a folyó kiadások kezelésére az alapból kölcsönvettük. " Végre 1935-ben vissza tudták tenni az ekkor 75 ezer pengőt kitevő összeget, és így lehetővé vált az emlékmű megvalósítása. Az emlékművet — a város lakosságának óhajával összhangban — a „ város nagynevű fiával", Pásztor János szobrászművésszel kívánták elkészíttetni. A városvezetés meg is állapodott a művésszel, tudomásul véve, hogy 65 ezer Pengőbe kerül az emlékmű. A dolog azonban mégsem ment olyan simán, mert a törvényhatósági bizottságban volt több frontharcos, akik úgy gondolták, hogy a rendelkezésre álló összegből hősök ligetét kellene létesíteni. A megmaradó pénzt pedig szét kellene osztani a hadiözvegyek és árvák között. Voltak azonban a törvényhatósági bizottsági tagok között néhányan, akik azt javasolták, hogy a pénzből 100 hold földet vásároljon a város, és annak jövedelmét adják oda az özvegyeknek és árváknak, akik így folyamatos ellátásban részesülnének. Dr. Soós István polgármester az emlékmű létesítése mellett foglalt állást, egyben pályázat mellőzésével közvetlen megbízást javasolt adni Pásztor Jánosnak. Voltak azonban többen, akik ezt ellenezték. Dr. Csáky Lajos tiszti főügyész véleménye szerint azonban: „A közgyűlés önmagát tiszteli meg azzal, hogy Pásztor Jánosnak ad megbízást. Pásztor János Corvin-koszorúval kitüntetett nagy művésze az országnak." Ugyancsak ő állapította meg azt, hogy „A művészi alkotásokra hirdetett pályázatok sohasem járnak azzal az eredménnyel, amit el lehetne érni. " Kun Béla országgyűlési képviselő viszont a döntés elhalasztását javasolta, annál is inkább, mert mikor először tárgyalt a bizottság a szoborállításról, akkor is 65 ezer pengőt kért Pásztor János, a búza ára azonban azóta 1/3-ára esett vissza. Ezt is figyelembe kellene venni szerinte, a szobrászművésznek. Végül azzal zárta le a témát a törvényhatósági bizottság, hogy kiküldött egy bizottságot az emlékmű ügyének további előkészítésére. Az 1935 május 3-i „ad hoc" bizottsági ülés akként határozott, hogy közvetlen megbízást adjon a közgyűlés Pásztor Jánosnak. Közben a sajtóban is kialakult kisebb vita. Seres Béla református lelkész a Reggeli Újság május 15-i számában azt javasolta, hogy vásároljon a város néhány szobás, egyszerű házat 25-30 ezer pengőért, és nevezze el „Hősök házának" Visszatért ugyancsak a sajtóban Fátyol Imre hadirokkant (máj. 12), valamint Vészi Artúr ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag is (máj 19), erősítve a szociális irányú felhasználást javaslók táborát. 1935 július 31-én arról tudósított a helyi sajtó, hogy Pásztor János lehozta a hősi emlékmű terveit Vásárhelyre. Három változatról számolt be a közlemény: egy kétalakos gyalogos honvéd kompozíció, egy obeliszk, tetején turul madár, előtte gránátdobó katona, míg a harmadik terv a lovas huszár változat volt. A szoborbizottság először felemás megoldásként a két alakos változattal rokonszenvezett. (Ez mintegy 30 ezer pengőbe került volna). Hosszas vita után elfogadták Pásztor János közvetlen megbízási javaslatát. Egyben Dr. Genersich Antal és vitéz dr. Endrei Antal indítványára végül is úgy döntöttek, hogy a lovas szobrot javasolják