A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

szakosan változtatni akarjunk és a sötétségbe ugrást megkockáztassuk". A magyarságról úgy vélte (ez ekkor általános nézet volt): „A falu népe fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem magam vágyaikban, reményeikben, haladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Reménylem, hogy soha sem fognak áldozatául esni olyan törekvéseknek, amelyek arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgassák." Figyelmeztette az ország népét, hogy „a nagy magyar múlt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, melyek a magyarságot egy évezred viharai között megóvták a pusztulástól."

29 Az ünnepi szavak után lehullott a lepel az emlékműről, és megszólaltak a református ótemplom harangjai azok tiszteletére, akiket otthonuktól távol, harangszó nélkül helyeztek sírba. „Pásztor János alkotása 8, 16, és ismét 8 szegletű, három lépcsős haraszti mészkő talpazaton álló, egy fő és két mellékalakos kompozíció. A főcsoport és az északi mellékalakzat maga is több figurából áll. A főcsoport: Ősmagyar vitéz (főalak) áll védőn a lehanyatló honvéd felett. A puskáját elejtő sebesült harcos mellett egy fiatal nő fohászkodik. A magyar címerpajzs szerepel még a főkompozícióban. Déli mellékalak: magyar ruhás csikósfigura, fokossal. [...] Északi mellékalak: fiatal anya két kisgyermekével. [...] A nyolc szögletű talpazat és az abból kiemelkedő 16 szögű hasáb oldalaira vésték fel a 798 hősi halott nevét." „Aki nem tesz a hazáért mindent, az nem tesz semmit, és aki nem áldoz fel mindent, az mindent megtagadott" — mondta dr. Nikelszky Jenő polgármester, majd avval a fogadalommal vette át városa számára a hősi emlékművet, hogy mindig lesz friss virág körülötte. Amikor elhangzottak gondolatai, megindultak a koszorúkat vivők hosszú sorai a hősi halottak makói emlékéhez.

30 Az ünnepség után a Kaszinó dísztermében ebédre várták a kormányzót, majd délután fél 4-kor a vármegyei leventeünnepre látogatott a Maros-parti MAK pályára, ahol dr. Tarnay Ivor alispán köszöntötte. A felállított dísztribün előtt katonás fegyelemmel vonult el 2500 fehéringes, Bocskai sapkás levente. Elöl lovasok, majd kerékpárosok végül gyalogosok. Előbb zeneszóra szabadgyakorlatokat mutattak be, később tornagyakorlatokat. Tanítójuk Till Miklós vármegyei testnevelési felügyelő. Horthy Miklós „gyöngéd meghatottsággal simogatta meg a kiszombori fapuskás leventéket", akiket Mühlbauer Ferenc tanító irányított. A nemzeti ruhába öltözött és magyar táncokat előadó fiatalokat is közelebb intette magához. A leventeünnepély zárásaként minden vármegyei csapat díszmenetben, saját zászlója alatt vonult el a dísztribün előtt. A kormányzó pedig a reá várakozó autóba ülve vonatához ment, és a Maros hídon át elhagyta városunkat. Horthy Miklós Csanád vármegye székhelyére második látogatása után többé már nem tért vissza. Szelleme mégis jelen volt Makón csakúgy, mint az ország más településein. A kormányzó szinte kötelezően kihelyezett arcképével a közintézményekben találkozhattak a polgárok. A helyi politika irányítói igazi tiszteletüket azonban valódi olajfestmény rendelésével fejezték ki. A makói képviselők — már nem kényszernek engedve — Horthy Miklóst is beemelték a magyar történelem általuk legjobban tisztelt alakjai közé. 29 Marosvidék 1929. okt. 1. 30 Marosvidék 1929. okt. 2.