A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

MEDGYESI Konstantin: Zadravecz tábori püspök és Szeged-Alsóváros harangünnape

nyos jóindulatú lépéseket is tettem Löw érdekében. E jóindulatomat a zsidó sajtó túlszínezte, ami miatt megint felhördültek az intranzigens keresztény egyesületeink. Leszögezem, hogy bár jóindulatom a Löw ügyben őszinte volt, azért magamtól határoztam el magamat a tett lépésekre."

11 Zadravecz beszámol a visszaemlékezésben arról, hogy Balogh Károly városi tanácsnok, az Etelközi Szövetség egyik szegedi vezetőjének kérésének tett eleget, amikor fogadta Wimmer Fülöpöt, a Szegedi Kenderfonógyár vezérigazgatóját, Krausz Simon bankárt és Baracs Marcell ügyvédet. Ok kérték tőle, hogy segítsen Löwnek. Erre Zadravecz bejelentkezett a kormányzóhoz, aki az 1921. április 20-án létrejött találkozón „szinte idegesen mondotta, hogy egy idő óta másról sem hall, mint Löw ártatlanságáról, eget verő nagy hazafiasságáról; s bármerre néz, Löwért könyörgőket lát, bárki jöjjön eléje, mind Löw mentőjeként jelentkezik. Nagyon megenyhült és jóízűen nevetett, midőn megmutattam neki a szegedi EME gúnyképét Löwről. (Rendes nézésben Löw az akasztófán, felfordítva pedig jászolhoz kötött szamár). "

72 Megállapíthatjuk, a Zadravecz és a Szegedi Napló közötti nyilatkozatháború valójában nem a tábori püspök és a lap viszonyáról, hanem sokkal inkább a Szegedi Napló által képviselt ellenzéki liberális szemlélet és a szegedi radikális keresztény-nemzeti körök gondolkodásmódja közötti összecsapásról szólt. Az egyértelmű, Zadravecz segíteni kívánt Löw rabbinak, de az ügy igazi pikantériáját az adja, hogy a püspök szerette volna, ha mindez a kulisszák mögött marad. A HARANG SZIMBÓLUMA ÉS A HARANGÜNNEP MINT RÍTUS AZ ALSÓVÁROSI ÜNNEPEN Joseph R. Gusfiel és Jerzy Michalowicz a rítusról és a szertartásokról írott tanulmányukban beszélnek az ünnep közösségi mozzanatairól, mint annak az egységnek a megteremtéséről, „amely keresztezi a struktúra hierarchiáját, a feje tetejére állítja a társadalomszerkezetet, vagy eltörli a státuskülönbségeket, közös hangulatot, élményt teremtve. "

73 A szerzőpáros idézi V. Turner véleményét a tömegmegmozdulások lélektanáról, miszerint „sok minden, ami korlátozott volt, felszabadul, nevezetesen a bajtársi és a közösségi érzés. "

1A Egy harangszentelési ünnepség mint kollektív élmény célja semmiképpen sem lehet az adott struktúra bomlasztása — hacsak nem egy ellenséges politikai közegben zajlik mindaz — új tettek erőszakos kiváltása, annál inkább a kiépülő vagy meggyengült társadalmi intézmény rendszer ünnepélyes megtámogatása. A harangok javára indított alsóvárosi adománygyűjtési mozgalom, majd a harangszentelés egy vesztes háború, a bukott forradalmak, a trianoni országvesztés után néhány hónappal történt — egy belpolitikai konszolidáció előtt álló ország megnyugvó nagyvárosának paraszt-polgári kerületében. így különösen helytálló az esemény vonatkozásában a társadalmi struktúrát megerő71 lm. 240. p. 72 lm. 241. p. 73 Joseph R. GUSFIELD-Jerzy MICHALOWICZ: Világi szimbólumok. Tanulmányok a rítusról, szertartásról és a szimbolikus rendről a modern életben. In Szocilógiai Figyelő 89/2 43-59. p. 74 Uo.