A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

MEDGYESI Konstantin: Zadravecz tábori püspök és Szeged-Alsóváros harangünnape

sítő szándékról szólni. A részvevő tízezrek népünnepélyként, kollektív örömként élték meg a harangok bevonulását. Tény azonban, hogy a harangok menetéhez képest maga a harangszentelés napja már kisebb jelentőségű közösségi megmozdulás volt. Erre figyelt fel a Szegedi Napló munkatársa, aki arról írt, hogy a szenteléskor a híveken „valami álmos nyugalom borong".

15 A harangok — e történelmi helyzetben — nem pusztán a „keresztény megújhodás zálogai", hanem közéleti-politikai mondanivalóval felruházott kultikus tárgyak: az új harangok a „magyar feltámadás reménységei", a régiek az elszakított területek szimbólumai. E gondolat fogalmazódott meg Zadravecz harangszentelési beszédében, amikor a püspök úgy beszélt a háború során elvitt harangokról, hogy azok „a magyarság lélekharangjává lettek. Idegenek húzzák kötelét."

16

, vagyis a szimbolikus mezőben a szónok egyenlőségjelet tesz az ágyúvá lett harangok és az elcsatolt területek között. Az új harangok az irredentizmus jelképeiként Péri Bonaventúrának a pályaudvaron elhangzott szózatában jelennek meg a legerőteljesebben. A házfőnök olyan szószolónak nevezi a harangokat, amelyeknek az a feladata, hogy ébren tartsa a magyarokban a román, a cseh és a szerb „bitorlók elleni gyűlöletet", valamint a haza egységének visszaállításba vetett hitet és reményt („Ez a nép, mely nem hagyja a hitét, nem hagyja a hazáját sem... Az a nép, mely visszaszerzi a hitét, visszaszerzi hazáját is... Ti, magyar keresztények harangjai, ha eddig a török feletti győzelemnek voltatok az öröm hírnökei: legyetek ezentúl az oláh, cseh és szerb bitorlóink elleni gyűlöletünk szószólói és tartsátok ébren a magyar szent irredentizmust, a magyar feltámadás soha meg nem törő reményét..."

11

) Péri Bonaventura ezen túl azonban a szolidaritás eszme egyik hordozójának is nevezi a harangokat: „ Ti, harangok oly csodásan bántatlanok vagytok, a siker Te Deumát épp oly kedves egyformasággal zengitek el a szegény és gazdag nevében, mint amily egyformasággal búcsúztatjátok őket az árnyékvilágból. Legyetek a testvériség szimbóluma magyar népetek lelkében. "

la A Szegedi Új Nemzedéknek az új harangokról szóló vezércikke élesen bírálta az új politikai rend ellenfeleit, ezzel mintegy átpolitizálva a harangünnepet. A jegyzetíró azt kéri, hogy „mondják meg" a harangok „a kétlelkűeknek, a mosolygó arcú farizeusoknak, a hitvány leselkedő árulóknak, akik a nagy világ előtt a magyar név szeplőtlen becsületén rágódnak, csakhogy a maguk piszkos üzérkedéseiért csillogó aranyat kapjanak. O, mondjátok, mondjátok meg, hogy telve már, csordultig telve a türelmes magyar szív fájdalommal, keserűséggel, s ha nehéz búsulásának villámai kitörnek, jaj azoknak, akikre az lesújt. "

19 A fenyegető hangnem a cikk során kissé enyhül, békülékenyebb szavak következnek; e sorokból már érződik, hogy 1921 májusában a közvélemény a konszolidáció irányába mozdul. („Beszéljetek ma magyar testvéreinkhez, akiket hamis próféták hazug szavú ígérettel tanítottak meggyűlölni a vallást és nemzetet. Hívjátok vissza őket közénk, hogy együtt éljünk vagy haljunk, hisz számunkra a nagy világon nem akad más hely, még meghalni sem, mint a hazai rög. Mondjátok meg nekik, hogy gyűlölködéssel csak a ke75 Szegedi Napló. 1921. május 29. 2. p. 76 Szegedi Új Nemzedék. 1921. május 29. 2. p. 77 Szegedi Friss Újság. 1921. május 27. 2. p. 78 Uo. 79 Szegedi Új Nemzedék. 1921. május 30.