A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

SIPOS József: Nagyatádi Szabó István Szegeden, 1919 őszén

pártja ekkor még következetesen harcolt a nagybirtokosok és a főpapság ellen és küzdött a parasztság legszélesebb tömegeinek érdekeiért és megnyeréséért, megszervezéséért. Szövetségesüknek a polgári liberális pártokat és az MSZDP tartották. Ezt bizonyítja a szegedi nagygyűlés is. A nagygyűlés után Nagyatádi és párthívei a Bagits Rozál halászcsárdában pártvacsorán vettek részt. Ezen a „félrevezetett sokorópátkai kisgazdák is megjelentek." Az asztalfőn Nagyatádi Szabó mellett, Gombos Imre és Korom Mihály, a felsővárosi kisgazdák régi vezetői ültek. Ott voltak még Dobó János, Kazi István, Kertész János, Vetró József, Bullás Imre, Széli János, Hajdú Sándor és még sokan az alsó-és felsővárosi vezető kisgazdák közül. A banketten az MSZDP helyi földmunkás és kisgazdaszövetsége is képviseltette magát, akiknek nevében Fajka Lajos dr. és Vékes István szólaltak fel. Nagyatádi megköszönte az üdvözlő szónoklatokat. Örül annak, — mondotta — hogy „megismerhette a szegedieket és... azokat a szocialistákat, akik a haza üdvét és a dolgozók boldogulását egyformán viselik a szívükön

34 Mindez szintén az bizonyítja, hogy 1919 október közepén még Nagyatádi és pártja együttműködött az MSZDP-vel és lehetségesnek látszott egy távlatosabb szövetség is. A BESZÉD KÖVETKEZMÉNYEI. A nagygyűlésről és Nagyatádi Szabó ott elmondott nagyszabású beszédéről a szegedi liberális napilapok részletesen és a parasztvezér, illetve az általa képviselt mozgalom iránti szimpátiával számoltak be. A Délmagyarország csak a legfontosabb eseményeket és elhangzottakat rögzítette, sokszor tömörítve. Lényegében csupán egy mondattal kommentálta a nagygyűlést. Ez így hangzott: Nagyatádi beszéde „tulajdonképpen védekezés volt ama rágalmak és vádak ellen, amelyekkel a kormánytámogató sokorópátkai körökben illetik, s amelyeket kormányuramék röpiratok alakjában igyekeznek a hiszékeny falisi népnek beadni." A Szegedi Napló azonban közel két teljes hasábos értékelő bevezetőt írt a részletes tudósítása elé. E szerint a nagygyűlésen országos jelentőségű esemény zajlott le: Mert a Rubinek Gyula és a Nagyatádi által vezetett két párt harcában lényegében arról van szó, hogy a „kisgazdák önmagukban, vagy a latifundiumok uraival keressék-e politikai s ami ezzel egyet jelent a gazdasági érvényesülésüket, más szóval, hogy a kisgazdák a maguk hatalmas erejét, a maguk érdekeit szolgálják-e, vagy osztályuk hatalmát, tekintélyét és súlyát átadják harci eszközül a nagybirtokosok politikai érvényesülésének s gazdasági érdekeinek." Ezután számtalan példával bizonyította, hogy a nagybirtokosok és a parasztság érdekei nem azonosak és nem összeegyeztethetőek. A nagybirtokosok azért takargatják osztályérdekeiket — írta —, mert „ettől a bölcs és pompás paraszt úrtól nem lehet lealkudni a kiváltságosok számára az ország jövendőjét, bizakodását, reménységét: a magyar paraszt diadalmas jussát. Végül azt a reményét fejezte ki, 34 Szegedi Napló, 1919. X. 21. 2. p.