A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

SIPOS József: Nagyatádi Szabó István Szegeden, 1919 őszén

Azt is elmondta, hogy az elmúlt hetekben sok piszkolódó röpiratot adtak ki ellene, ma „nincs Magyarországon másik politikus, akit annyit gyaláztak, mint őt. Azok a miniszterek mondják most ezeket, akik még a közelmúltban a cionistáknál és a kommunistáknál szerepeltek." Azért támadják, — mondta a parasztpolitikus — mert a Kisgazdapárt „tábora erős és hatalmas lett." Mindent elkövetnek, nehogy bejuthasson ez a „hatalmas tábor a képviselőházba." Nagyatádi jól látta, hogy az általános és titkos választójog megadása után a parasztság nélkül „semmi párt erőhöz nem juthat." Rámutatott, hogy Rubinekék meg akarják akadályozni a „kisgazdák egyesülését," és „állampénzen szervezkedve költik az állam pénzét." A Rubinek Gyula és a Sokorópátkai Szabó István által vezetett pártot „úri-kisgazda" pártnak nevezte, amely „dróton rángatott emberekkel és hamisított nevekkel dolgozik, és míg kiabálják, hogy üsd a zsidót, földjeiket most is a zsidóknak adják. A nagypapok és a nagygazdák pártja ez, aki az őtőle ellopott programpont okkal a régi világ útját egyengeti." Kijelentette, hogy ő nem tántorodik el az útjáról és felszólította a szegedieket, hogy tartsanak vele. Szorgalmazta a választásokra való felkészülést és azt, hogy az „tiszta legyen és mindenki terror nélkül ahhoz a párthoz csatlakozzék a szíve szerint és függetlenül, ahová akar." Az újra és újra közbekiabáló keresztényszocialistáktól pedig megkérdezte: „Hol volt a keresztényszocialista párt ezelőtt egy évvel? Tudjuk! A régi néppárt változtatta meg a cégtáblát!" Ezzel szemben rámutatott, hogy az ő pártját a nép csinálta, mert az a földből nőtt ki. Öntudatosan vallotta: „Az ő pártja nagy lesz, és nem fogja azt semmiféle őrjöngő kiabálás megdönteni."

30 Beszéde végén Nagyatádi olyan birtokpolitikát követelt, „amely a népet földhöz juttatja," és olyan adópolitikát, amelyet a „politikai vezetők nem a maguk előnyére alkotnak."

31 A parasztpolitikus beszédét a nagygyűlés közönsége hosszú, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Ezután Kerekes Mihály is azt hangsúlyozta, hogy a „földbirtokpolitika a helyzet kulcsa. Annak kell adni a földet, aki azt megműveli, aki dolgozik."

32 Fülöp József határozati javaslatot terjesztett elő. Ennek főbb megállapításai a következők voltak: Kimondta, hogy a párt „bizalmatlansággal viseltetik a jelenlegi kormány iránt, amely a magyar társadalom megtévesztésével kereszténynek vallja magát, anélkül, hogy szeretettel vállalná fel a nemzet minden rétegét és gyámolítana miden elesettet: hazafiasnak vallja magát, anélkül, hogy a hazát minél előbb ki akarná emelni a csávából, az antant által is elismert és az ország minden rétegét képviselő kormány alakításának elősegítésével, a blokád megszüntetésével" Ragaszkodtak ahhoz, hogy „ egész nemzeti életünket erőteljes keresztény, valláserkölcsi alapon nyugvó szellem hassa át, de nem engedi, hogy a nemzet eme legdrágább erkölcsi tőkéjét politikai párt célokra kisajátítsák és a pártpolitika fertőjébe lerántsák." 27 Szeged és Vidéke, 1919. X. 20. 2. p. 28 Délmagyarország, 1919. X. 21. 2. p. 29 Szeged és Vidéke, 1919. X. 20. 2. p. 30 Szegedi Napló, 1919. X. 21. 2. p. 31 Szeged és Vidéke, 1919. X. 20. 2. p. 32 Szegedi Napló, 1919. X. 21. 2. p.