A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

SIPOS József: Nagyatádi Szabó István Szegeden, 1919 őszén

hogy megtévesszék, pártot-párt után alakítanak. Egy évtizede hirdetem, — mondotta — hogy a dolgozó munkásságot, a földmívesnépet és azt az intelligenciát, mely a dolgozók mellett áll, fel kell karolni, hogy mindenki megtalálja a maga helyét és boldogulását. Ma azokat az időket éljük, amikor Széchenyi István szerint mondjuk el: még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani.(Éljenzés)"

22 Nagyatádi rövid kül- és belpolitikai helyzetértékelése lényegében reális volt: ekkor még úgy látszott, az antanthatalmak sem fogják hagyni a „reakciós feudális politikát" restaurálni. A demokratikusabb társadalom érdekében a munkásság, a parasztság és az értelmiség együttműködését és a megbékélést szorgalmazta. Ezt, — mint láttuk — a szegedi parasztság és munkásság meg is tapsolta. Ez azonban nem tetszett a keresztényszocialisták képviselőinek és újra Friedrichet és Horthyt éljenezték. Erre Nagyatádi a hangoskodók felé fordulva kijelentette: Horthyt éljenzik itt vele szemben, és nem tudják, hogy a dunántúli magyar hadsereg fölállításához, amelyben a legnagyobb részt megbízható kisgazdák vannak, előbb az ő segítségét és hozzájárulását kérték. „Nélkülem Horthy, ezt ő maga mondta, meg se tudta volna szervezni a hadsereget."

23 Majd így folytatta: „Nem kell velem szemben Horthyt éltetni. Még a múlt héten is tárgyaltam vele..." A Friedrichet éltetőknek pedig odavágta: „Az én működésemnek nem az a célja, hogy a kormánynak gátat vessek. Én Pityi Palkót is elismerem kormánynak, ha az antant elismeri. Ha az antant Vázsonyit, vagy egy szociáldemokratát bíz meg, én feltétlenül támogatom. Azt a kormányt támogatom, mellyel az antant megköti a békét."

24 Ezután újból zajongani kezdtek a keresztényszocialisták. Szenvedélyes vita bontakozott ki a két tábor között. Már-már tettlegességre került a sor. Ekkor a francia rendőrfőnök kivezettette a két leghangosabb vasutast és kijelentette: mindenkit letartóztat, aki a gyűlést zavarni merészeli. Ekkor egy Rácz István nevű tiszthelyettes felugrott az emelvényre és valóságos extázisban kiáltotta oda a zajongóknak: „Aki Nagyatádit még egyszer gyalázni merészeli, azt lelövöm. Én magyar paraszt fia vagyok, 41 hónapig voltam a fronton és az aranytól kezdve minden vitézségi érmet megszereztem: Magyarországon kisgazdapártot óhajtok!"

25 A hallgatóság tomboló lelkesedéssel ünnepelte e tiszthelyettest és Nagyatádit.

26 Ezután Nagyatádi elmondta, hogy a második Friedrich kormány földművelési miniszterségéből azért szorították ki, mert a földbirtokreformot meg akarta valósítani.

27 A harmadik Friedrich kormányban már a földművelésügyi tárcát „Rubinek Istvánnal, a nagybirtok 30 éves védelmezőjével töltötték be."

28 Elővettek egy másik Szabó Istvánt, a kisgazdák megtévesztésére, akiket azonban nem fog sikerülni félrevezetniük. A mostani vezetők — mondotta — azt hangoztatják, hogy a „kisgazdákat fel kell emelni, erősíteni, földhöz kell juttatni, de hozzáteszik, majd később."

29 22 Délmagyarország, 1919. X. 21. 2. p. 23 Szegedi Napló, 1919. X. 21. 1-2. p. 24 Délmagyarország 1919. X. 21. 2. p. 25 Szegedi Napló, 1919. X. 21. 2. p. 26 Délmagyarország, 1919. X. 21. 2. p.