A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)
ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig
* * * Összességében láthatjuk, az Egyház, Makó és a város lakói törekedtek méltó módon megülni Szent István ünnepét. Az Egyház meghonosította a tiszteletet, templomot, oltárt, harangot szentelt. Megrendezte a búcsú ünnepét, s általában a szükséges egyházi föltételekről gondoskodott. Fogadta és elbocsátotta a zarándokokat, szertartásokat vezetett, és közéleti jelentőségű fogadásokat adott. A Makó város egyfelől támogatta az országos mozgalmakat, az országos ünnepeken képviseltette magát. Másfelől részese volt helyi szinten a szent király iránti kegyeletnek. Elfogadta és ápolta a gondolatot, hogy augusztus 20 a város fogadott ünnepe. Részt vett a szervezésben, a várost föllobogóztatta, a közrendet fönntartotta, fölszólított az ünneplésre, és ezen testületileg megjelent. Ha szükséges volt, rendezőséget hozott létre, és igyekezett biztosítani a Szent István téren a megfelelő körülményeket. A lakosság jelenlétével, szokásaival kapcsolódott be a nap eseményeibe. Ünneplőbe öltözött, a házait kicsinosította, családi vendégségeket tartott. Ehhez járult a kirakodó vásár, a lacikonyhák fölállítása és az idő előrehaladtával egyre elterjedtebbé váló nyilvános mulatságok, társas ebédek, vacsorák rendezése. Szent István király ünnepe sajátos módon kötődött Makóhoz és annak felekezeti különbség nélkül minden lakójához. István király magától értetődően a város jelképe lett. Ez a szerep a XX. században — kisebb nagyobb vargabetűkkel — megmaradt, és az új évezred elején ismét erős és elfogadott. FÜGGELÉK A MAKÓI ÚJSÁGOK SZENT ISTVÁN KIRÁLYRÓL A sajtó megjelenésével és terjedésével egy nagyon komoly új hatás jelentkezett, mely formálta az eddigiek (egyház, iskola, város, család) mellett az emberek Szent István-képét. Általában elmondható, az újságok ápolták a király emlékét, s nem fordult elő, hogy bármelyik is jelentőségét kisebbíteni, alakját relativizálni vagy elhomályosítani akarta volna. Az újságok általában a korszerinti liberális eszméket hirdették. A Habsburg törekvésekkel szemben általánosan úgy beszéltek István királyról, mint a magyar törvényes rend megalapozójáról, ugyanakkor ritkán sugalltak valamiféle királyellenes fölfogást. A kultúrharc és a XX. század első évtizedeinek politikai harcai közepette a hierarchiát, főként a katolikus egyházat és főpapságot támadták. 1895-ben például így: „ugy látszik nem kerülhetjük ki túlbuzgó katholikus hazafival kardunk összemérést. A liberalizmus és az ultra montánizmus élet-halál harca kikerülhetetlen. A fekete tábor szervezkedik és mozgósít." 152 A Makói Független Újság 1911-ben pedig ezt írta: „Ez az állam reformátor (ti. Szent István) megérdemli minden magyar tiszteletét - vallás különbség nélkül. Hogy a katolikus egy152 MAROS 1895. augusztus 22.