A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

ház mégis kisajátította nagyrészt magának, abban gyakorlati politika is volt. Biztosítani akarták örök időkre e nemzet alávetettségét a részleges egyházi ura­lomnak." Majd tovább menve követeli: „Ma már célnak mondhatjuk, hogy meg kell szabadulni az egyházi gyámkodástól. El kell választani az államot az egyház­tól." 153 1912-ben még határozottabb a hangnem: „A mostani Szent-István napja nem a haladással párosult öröm ünnep napja. Gyászünnep ez, melyen fájdalmas fohász szakad minden igaz magyar honfi kebeléből a fölött, hogy nincs S Zentrist ván országának, ma nincs alkotmánya. Összetörték azt érdemtelen kufárok." 154 Ünnepelték Istvánt, ki nem hagyta magát az Egyház alá vetni és fényesen meg­őrizte függetlenségét. Még az ilyen, támadóbb jellegű írásokban is Szent István érvként, és soha sem a támadás célpontjaként szerepelt. A róla való megemlékezések alkalmat adtak a makói újságoknak és íróiknak hazafias nézetek kifejtésére. Az államalapító király személyével kapcsolatban méltatlanság elhangzásáról nem tudunk. Az írások legfőbb üzenete a hazaszeretet. Általános az ősök tiszteletének a hangsúlyozása, az apostoli királynak, mint bölcs fejedelemnek az ünneplése, az iránta érzett szeretet, hála kifejezése. A cikkek az államalapítás és törvényalkotás kapcsán az alkotmányosságot, az egyházszervezését illetően pedig a népet meg­mentő és egységbe fogó hitet ünnepelték, mely mindmáig a megmaradás alapja. A század vége felé pedig egyre gyakrabban idéződik föl az ezer éves Magyarország képe és az a gondolat, hogy Európának szüksége volt Magyarországra, mert ezzel erős gátat emelt a keleti barbárság beözönlése ellen. Mindezek mellett természe­tesen fokozott hangsúlyt kapott a sokvallású Makón az ünnep felekezetiségtől mentes jellegének kidomborítása azzal a megjegyzéssel, hogy a római katolikusok különösen is megülik ezt a napot, mert Szent István napja nekik egyben búcsúün­nepük is. 155 Az államalapítónak, mint királynak az ünneplése olykor a jelennek is üzen. A király akkor igazán király, ha „nemcsak névleg, de tettek alapján is kiérdemelte a „legelső magyar jelzőt. 156 Ostorozzák a közélet hibáit, a korrupciót, pusztán csak az önhaszon szerzésre való törekvést, a köz ügyeivel való nem törődést. A napi politika más kérdésekben is nyomot hagyott az írásokon. Ezek: az egy­házak jogi helyzetével kapcsolatos országos közéleti küzdelmek, a nemzetiségi tö­rekvésekben, a pánszláv és a román mozgalmakban rejtőzködő veszélyek, a kül- és belföldi magyarellenesség terjedése, erősödése. Egy közelgő, utolsó nagy erőpró­bának jellemzett világháború képe is elő villan. Ezek a bajt sejtető sorok viszont mindig kiváltják az egységre történő fölhívásokat, az elért eredmények fölsorolá­sát, s annak a meggyőződésnek a kifejtését, hogy a Magyarország elleni ármány­kodások sikerre nem vezethetnek. Ebben a hangnemben majd 1920 és a trianoni diktátum hoz gyökeres változást. 153 MAKÓI FÜGGTELEN ÚJSÁG 1911. augusztus 20. 154 MAKÓI FÜGGTELEN ÚJSÁG 1912. augusztus 20. 155 MAKÓI HIRLAP 1892. augusztus 20. 156 MAKÓI ÚJSÁG 1907. augusztus 20.

Next

/
Thumbnails
Contents