A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

mintha csak kényelmes vasúti kocsi bőrpamlagon ülve tették volna meg az utat Makóig. A mi legkellemesebben lepett meg bennünket, az volt, hogy az őket érdeklődő szemekkel kisérőket a legtisztább kiejtéssel igy köszöntötték: jó napot kivánok. Kétségtelen jele ez annak, hogy a magyar nyelv közöttük is hatalmas hódításokat tesz. — No hát ez mégis egy kis öröm, annyi keserűség között."

69 Az 1895-ös leírás értéke, hogy részletesebb, és érinti az apátfalvi nők viseletét is. Hangnemének közvetlensége érzékelteti, a Szent István napi ünnepek nem egyfajta elvont vallásosságot jelentettek, nagyon is emberi, természetes együttlétek voltak. „Szent István király ünnepét kegyelettel ülte meg városunk közönsége. A róm. kath. templomban tartott istentiszteleten a hatóságok testületileg voltak jelen és a helybeli és vidéki ájtatoskodók nagy száma zsúfolásig töltötte meg a templomot, hova különben már kora reggeltől egész délig búcsújárók nagy tömegekben zarándokoltak. Ez idő alatt igen mozgalmas volt a templom előtti tér, melyen a búcsú alkalmából tartott vásár népe hullámzott tarkítva a környék lakosainak feltűnő divatú öltözetével. Különös feltűnést keltettek a bolgár nők sajátságos nemzeti viseletükkel és a nyakukon füzéresen viselt arany és ezüst pénzekkel. De feltűnést keltő volt a szomszéd Apátfalvai nők viselete, egymásra halmozott 10-12 ránczos szoknya, melyek a testnek megfelelő rangos csóválása mellett mint vihartól lebbentett hullám verődnek jobbra-balra. De hát ez nekik igy szép, főképpen pedig tetszetős az apátfalvai legényeknek és ez a fő. Délután harangzúgások között indultak útnak a vidéki zarándokok és mikor az alkonyat beállt, csendes lett ismét a templom és egész környéke." A téren tehát kirakodóvásár fogatta a közönséget. Az augusztus 20-ára vonatkozó munkaszüneti szabályok nem tiltották a búcsús cikkek (olvasók, imakönyvek, képek, vallásos nyomtatványok, viaszgyetya), virágok, pékipari, cukrászés mézeskalácsos termékek, gyümölcsök, szikvíz, újságok árusítását. Mikor ismertetik a napra vonatkozó munkaszüneti rendet, a boltok 12 óra zárása kapcsán megjegyzik: „a bucsuhely környékén azonban gyümölcsök és szokásos bucsucikkek árusítása egész napon át meg van engedve. "

71 Mindezekkel zsúfolásig meg is telt a tér, és „mézeskalácsos, históriás sátrak voltak, s halommal árulták a gyümölcsöt."

72 Hagyományosan kötődött a nyári búcsús alkalmakhoz a dinnyézés.™ „A bucsu vallási részének elvégzése után következik a: vendégség, mely rengeteg sok görög — sárga dinnyének az elpusztításában nyilvánul."

74 Akik tehették, elővették a még télen elvermelt és most már luxusnak számító, nyilván árfölhajtó jeget, és behűtve is árulták Makón is óriási kupacokban fölhalmozott gyümölcsöt. 69 MAROS 1893. augusztus 20. 70 MAROS 1895. augusztus 22. A bánáti bolgárok számára még egy esemény kapcsán lett Makó fontos település. 1892-ben ugyanis, midőn a kissé távolabbi Vingán /Temes vármegye/ elkészült monumentális méretű, rendkívül tetszetős és egyértelműen a vidék legimpozánsabbnak számító, neogótikus templomuk, az ottani bolgárok tizenkét fős küldöttsége Makóra jött, hogy az itt bérmáló Dessewffy Sándor csanádi püspököt /1890-1907/ fölkérje az új templom fölszentelésére. MAROS 1892. május 29. 71 MAROS 1897. augusztus 19. 72 MAROS 1885. augusztus 23. 73 Ez így volt például a közeli Kiszombor augusztus 15-ei búcsús ünnepén. 74 MAROS 1898. augusztus 20.