A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

Az egyenetlenség tehát — érthető módon — az 1860-nal kezdődő közös állami és egyházi ünnepléssel volt kapcsolatban. A következő évben, már valamivel visszafogottabb módon, de hasonló eset állt elő. Ismételten kifogásolva a református egyházi elöljáróságnak küldött alispáni utasítását megjegyzik, hogy az „foganatba nem vétetett", de afelől mégis csak értesítették a híveket, hogy „a zörgő munkától, a rom cathólikusoknak innepe levén, a városon belől tartózkodjanak. "

28 A következő évek dokumentumai már nem szólnak ilyen esetekről, tehát a probléma valamilyen módon megoldódott. Ugyanakkor a katolikus egyház részéről is volt méltatlankodás. A kérdés országos jellegű. Az Egyház szerette volna, ha augusztus 20-át munkaszüneti nappá és hivatalos ünneppé nyilvánítják. A munkaszünetet már I. Ferenc király (1792-1835.) elrendelte. Az a törekvés, hogy a nap a magyar államiságot kifejező ünnep legyen, csak 1891-ben vezetett a törvényhozásban is megnyilvánuló sikerre. Lényegében ezzel lett hivatalos állami aktus Szent István. A makói közvélemény lelkesen fogadta a döntést. Mivel az ünnep fölfogása ekkora teljesen egyértelmű, nem tudunk róla, hogy a későbbiekben ez Makón bármiféle viszállyal járt volna. Szent István király helyben is a haza iránti szeretet és a nemzeti öntudat kifejezője, megtestesítője lett. 1891-et követően augusztus 20-án, mint „munkászünetes nap", a vasárnapokhoz hasonlóan korlátozták a végezhető munkák nemeit és idejét.

29 Az érvényben lévő utasításokat évenként a városban a kapitányi hivatal tette közzé. Ha volt kifogásolható körülmény, az a mulatságokkal kapcsolatban fordult elő. A zajosabb, zenés szórakozás már nem számított a XLX. század vége felé méltatlannak Szent István ünnepén. Viszont ha ennek botrányosabb oldalai is megmutatkoztak, azt rendszerint szóvá tették, különösen az újságok. Ilyen esetről tudósít a Makói Hirlap 1889-ből. „A sip dob és trombita hangjai a késő esti órákig szórakoztatták az alsóvárosi [értsd alsóbb néposztályból való] lakosságot és vendégeiket. Megbotránkozást keltett azonban a vallásos érzületű emberekben az, hogy a korcsmák ezúttal annyira elszaporodtak a templom körül, miszerint annak fala mellé is jutott ezek közül. Oly helyről vesszük e tekintetben a figyelmeztetést, a honnan érkező fölszólalás kívánatossá tenné az egyházi hatóság és rendőrség figyelmetességét. "

30 Az egyébként a más napokon ugyan ilyen helytelen, mértéket nem tartó, s mondjuk meg őszintén, a város életében nem példa nélküli esetről Szent István napjával kapcsoltban többé nincs tudomásunk. A templomhoz közeli kocsmák problémája a következő években nem merült föl. Ha a körülményeket vizsgáljuk, akkor még meg kell említenünk, hogy augusztus 20-ának a szomszédságában két másik jeles nap található. Az egyik au28 TtREL I. 29. h. 2. A kánoni látogatások jegyzéke 1862-ről 731. 29 A Maros újság részletesen ismerteti a miniszteri rendelet értelmében végezhető munkák fajtáit és időtartamát. MAROS 1892. augusztus 18. „A törvényhozás országos ünneppé tette meg ezt a napot, amelyen a munka éppúgy szünetel, mint vasárnapokon." — írta a Makói Hirlap. MAKÓI HÍRLAP 1892. augusztus 18. 30 MAKÓI HIRLAP 1889. augusztus 22.