A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

A NAP ÜNNEPI KÖRÜLMÉNYEI A templom búcsúját méltó fénnyel megülték. A régi szokások szerint igyekeztek e napon betartatni a zavaró foglalatosságoktól, a szolgai munkáktól, kezdetben még a zajos mulatságoktól való tartózkodást. Egyik zavaró ok lehetett a vásár. Alapvetően az az ünnep fontosságát mutatja, hogy Makón az 1700-as évek második felétől Szent Istvánhoz kötődően országos vásárt lehetett tartani.

24 Ha netán a kettő egybe esett, a tanács vagy a szolgabírói hivatal intézkedett az ügyben. Ilyen eset állt elő 1860-ban, mikor is először ünnepelte az államalapító királyt a megye, város és egyház közösen. A plébános már jó előre, július 22-én a következőket írta a hivatalnak: „Ezidén a Makói Sz. Istváni Országos vásár napja összeesik nemzeti ünnepünkkel Sz. István királ napjával, melyet minden becsületes hazafi kegyeletes áhitatossággal ül meg. Hogy ezen ünnep a vásári zaj, mozgalom által meg ne háboritassék, hivatali tisztemmel felkérem a tekintetes Szolgabírói Hivatalt, miszerint a Városi Tanácsnak, amennyiben szükségesnek mutatkoznék, jó eleve czélszerű előintézkedést szíveskedjék kötelességébe tenni, s meghagyni hogy intézkedéséről hírlapok [ti. hirdetmények, falragaszok] utján a vidéki közönséget is értesítse." 25 Az 1860-as év István király ünneplése szempontjából egyébként is nagy jelentőségű. A Bach rendszer alatti cenzúra ugyanis, gyülekezési tilalom, a nemzeti énekek (Himnusz, Szózat, Rákóczi-induló) megszólaltatásának tiltása odáig ment, hogy nem volt szabad Szent István napját sem megtartani. A rendszer 1859-es bukása után 1860-ban lett ismét szabad országosan nyilvánosan augusztus 20-át megülni.

26 A nap ünnepélyessége miatt Makón némi feszültség alakult ki a református egyház és az ünnep megtartásáról rendelkező állami szervek között Nem arról volt szó, hogy a helyi reformátusok nem tisztelték volna az államalapító királyt — a gyülekezet nagyon is hazafiasnak számított —, csak a katolikus ünnepet nem akarták megtartani. Az ezzel kapcsolatos fölhívásokban katolikusoknak kedvező állami, megyei nyomást éreztek. Hosszú idő telt el, míg 1848-ban megszületett a bevett vallások egyenjogúságát kimondó XX. törvénycikk, s ha ezt véleményük szerint bármi sértette, azonnal tiltakoztak. így erősen kifogásolták az alispán és a polgármester Szent István napjával kapcsolatos föllépését. 1861-ben a református gyülekezetben lefolyt kanonika vizitáció alkalmával szóvá tették az esetet: „Az sz. István király ünnepének megtartására az itteni lelkipásztor Urak is felhívattak (...) alispányi rendelet folytán Faragó Makó polgár mester Ura által azon egyenes meghagyással, hogy az isteni tiszteleten minél számosabban jelenjenek meg. (...) A Lelki pásztor Urak egyébiránt jelentik hogy a parancsoló innepet meg nem ülték, ki is csak azt hirdették hogy a hívek a cathoknak innepe lévén a lármás mulatságtól tartózkodjanak. "

21 24 BOROVSZKY S. 370. 25 Mb. Rk. Lt. 28/a. 2. 161. 26 FELLETÁR B. 23. 27 TtREL I. 29. h. 2. A kánoni látogatások jegyzéke 1861-ről 712.