A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

TÓTH István: Gyermekszociális gondoskodás Szegeden századelőn (1914-1918)

köznek bizonyult a bűnrevezető alkalmak lehető megszüntetése és pedig azáltal, hogy a szabad idővel bőven rendelkező fiatalságot hasznosan elfoglaljuk, szívet és lelket nemesítő szórakozással lekötjük, erre nézve igen alkalmas gyakorlati bizo­nyítékot nyújt egyik rendőrkapitány évi jelentésének ama részével, melyben öszehasonlítást tesz a városi és tanyai gyermekek, valamint fiatalkorúak háborús erkölcse között. A jelentés többek között a következőket mondja: „... míg a város belterületén a fiatalkorúak általában züllött erkölcsűek, addig a külterületi, tanyai gyermekek 4-5 éves kortól kezdve mind hasznos munkával vannak elfoglalva. Láttam 14-16 éves gyermekeket aratni, kapálni, kik az itthonmaradt öregeknek és nőknek a mezőgazdasági munkában segítenek, sok esetben a hadbavonultakat a legerősebb munkában pótolják. Az összehasonlításnál a tanyai fiatalkorúak messze túlszárnyalják városi kortársaikat." Szorgalmazta a Gyermekrendőrség a katonai célokra lefoglalt iskolák kiürí­tését, minek következtében 1917.-18. tanévre már majdnem minden iskola vissza­adatott eredeti rendeltetésének. A Gyermekrendőrség működésének gyakorlati és hasznos voltát ismerte el az árvaszék, amikor javaslatára egy gyermek-tolvajbanda 10 éves vezérét előbb elha­gyottá nyilvánította, majd zárt intézeti javító-nevelésre utalta. Tervbe vétetett a 17-18 éves középiskolai: gimnáziumi, reál- és felsőipariskolai, felsőkereskedelmi és képezdei ifjúság, valamint az iparos- és kereskedőtanulók (fi­atalabb segédek) gyermekvédő őrségének megszervezése is. Végül: orvosolta a Gyermekrendőrség a villamosvasút igazgatóságának pa­naszát. Nevezett igazgató ugyanis azt jelentette, hogy egyes fiatalkorúak lelopják a villamoskocsik izzólámpáit. Októberben 800 darabot vittek el. Panaszolta to­vábbá, hogy a síneket és váltókat is rongálják az utcai gyerekek. Azáltal pedig, hogy a robogó kocsikra fel- és onnan leugrálnak, életveszélyes cselekedetet kö­vetnek el a meggondolatlan gyermekek és fiatalkorúak. És most álljon itt egynéhány abból a mintegy 50 érdekesebb eset közül, me­lyeket a tagok jelentéseiből a következőkben ismerünk meg: 1. Egy gyermekrendőr úr beszélte: „Folyó évi június 12-én egy anya négy gyer­mekével — kik alig lehettek 8-9 évesek — hasábfát lopott egy kocsiról. Minden arra haladó kocsit megdézsmáltak. A hasábokat egy bokorba rejtették, nyilván azzal a szándékkal, hogy mikor már eléggé felszaporodott, hazahordják. Mikor az asszonyt azért, mert gyermekeit lopásra oktatta — kérdőre vontam, sírva mondta, hogy eddig soha sem tett ilyent, de mert most a férje hadi munkán van, nagy csa­ládját pedig nem tudja a csekély hadisegélyből fenntartani, nincs fája, amivel főzzön, meg aztán télire is gondoskodnia kell, ennélfogva a szükség kényszerítette lopásra. Figyelmeztettem, hogy tettének súlyos következményei lehetnek. Erre ő könyörögve kért, hogy tekintsek el most az egyszer s ne jelentsem fel, mert mint monda: „ez volt az utolsó eset!" 2. Tüzelőanyag lopásáról számol be a következő kis történet is, melyet egy in­tézeti igazgató így beszélt el: „Szenet vitt egy kocsi, melyről két fiú — 10 és 13 éves — meg egy 15 évesnek látszó leány a legnagyobb nyugalommal szedett le egy-egy nagy darabot. Éppen távozni akartam, amikor rájuk szóltam: „Nem tudjátok ti azt, hogy lopni nem szabad? Tegyétek rögtön vissza, amit levettetek!" A leány és az egyik fiú szót fogadott, azonban a másik fiú elszaladt a szénnel. Hallottam,

Next

/
Thumbnails
Contents