A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

A gyülekezet vezetője, Lőkös József 1871-ben a városi tanácshoz folyamodott, hogy a soványi

102 szőlők mellett lévő 68 négyszögöl nagyságú, tulajdonát képező területen a hívők számára temetőt létesíthessen. A földterületet a nazarénusok már előzőleg megvásárolták, mivel ekkor még a gyülekezetnek tulajdona nem lehetett, ezért került jogilag Lőkös József nevére. A város 1871. február 4-én egy előzetes, egyébként kedvező véleményt megfogalmazó helyszíni vizsgálat után arra hivatkozva, hogy a „hívő (Nazarénus) felekezet törvényes vallás felekezetnek elismerve nincs, " a kérést elutasította.

103 Az esetről, mivel az ügy közérdeklődésre tartott számot a helyi újság, a Maros is beszámolt.

104 A felekezet nevében Lőkös április 24-én Csanád megyéhez fellebbezett.

105 A megyei közgyűlés június 15-én tárgyalta az ügyet, és egyértelmű határozatot hozott. Mivel a föld Lőkös József tulajdona, és ezért ő azzal szabadon rendelkezik, „tekintve továbbá, hogy ezen föld a város küldöttség jelentése szerint rendőri tekintetből temetőnek használható, — miután azon körülmény, hogy a nazarénusok a bevett vallású hitfelekezetek közé nem tartoznak — arra, hogy külön temetkezzenek, akadályul nem szolgálhat. " Csanád megye Makó város képviselőtestületének határozatát megváltoztatta, és temető megnyitását a szokott föltételek mellett engedélyezte.

106 A sajtóvisszhangokat tekintve meglepő a Maros újság lelkesen helyeslő hangneme. „Csanádmegye szabadelvüségéhez következetesen, a vallási türelemnek ismét tanulságát adá, midőn a lelkiismeret és meggyőződés szabadságát látszólag sem akarja korlátozni, s felfolyamodó által ajándékozott területet, minthogy rendőri tekintetben sem tiltják — a nazarénusok temetőjéül használatba venni megengedte, s Makó város tanácsa fellebbezett határozatát feloldotta. "

107 Ez viszont éles bírálatot váltott ki Szőllősi Antal tiszteletes részéről, aki, mint láttuk, nagyon komolyan vette az egyházát fenyegető nazarénus veszélyt. A Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező c. újság hasábjain a követkőket írta: „Amit a törvény nem ösmer, azt a megyének sem szabad ösmerni (...) Csanád pedig jogot adott, mire a miniszter sem érezhette magát hivatottnak. A Maros hangzatos szavaira pedig kijelentjük, hogy nem hihetjük, miképp a megye közönsége szabadelvűségnek tartaná azt, ha határozatával a törvényhozás fölé emelkedik. Hisz ez bűn a szabadelvűség ellen, éppen a szabadelvűség nevében. És vajon a lelkiösmeret és meggyőződés szabadságát korlátolta volna-é a határozat, mellyel a köztemetők további közös használatára utasíttatik a felfolyamodó szekta?" Kicsit feledve az elmúlt évek viharait hozzá teszi: „s voltré, s van-é felekezet Makón, mely a nazarénus halottak eltemetését temetőjébe megengedni nem akarta, s így türelmetlenséget mutatott volna?" Cikkében a nazarénusokat vádolja türelmetlenséggel, amiért nem kívánják, hogy „a szentek teste a bűnösök elkárhozandó porlandó tetemével" együtt nyugodjanak.

108 A temető végül is megnyílt. Valóban csak a na102 Sovány, csekélyebb hozamú szőlőtermő terület a város keleti határán. 103 CsMLt MFLt Makó Város Tanácsülési Jegyzőkönyvei 1871. évről. 101/1871. 104 Maros 1871. április 30. 105 CsMLt MFLt Makó Város Tanácsülési Jegyzőkönyvei 1871. évről. 58/1871 106 Uo. 379/1871. 107 Maros 1871. április 15. 108 SZIGETI 88. 1.