A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MARJANUCZ László: Magyarcsanád vázlatos történeti demográfiája

elejét hajadonként élik le, reprodukciós potenciáljuk nagy része elvész, tehát csökken a születések száma. Csanád vonatkozásában a számok alapján stagnálást mutattunk ki a vizsgált 70 év kapcsán. Sajnos az 1850-es évek elejéről készült „Egyházi népmozgalmi kimutatások" iratanyaga rendkívül hiányos

10 Csanádról csak annyit sikerült kideríteni ez alapján, hogy 1851-ben a Nagylaki Szolgabírói Járáshoz tartozott a Nagyváradi Kerületnek alárendelt Csanád megyén belül. A járáshoz tartozott még Nagylak, Tornya, Battonya, Sajtény, mind csupa olyan község, ahol az „uralkodó nyelv a román". így az egyházi népesség-nyilvántartások vallásilag homogén (görögkeleti) járás lakosságát regisztrálhatták. Egyedül a házasságra vonatkozó összesített adatot találtuk meg, eszerint 1850-ben 28-an léptek házasságra, azaz ennyi új család keletkezett. A legifjabb mennyasszony és vőlegény egyaránt 20-20 éves volt, míg a legöregebb 45-45. Mivel vallási szempontból Beka eltért a csanádi többségtől, lévén katolikus, közigazgatási beosztását is ennek figyelembevételével alították ki. Beka, Apátfalvával, Királyfalvával együtt a Makói Szolgabírói Járásba soroltatott, mint a „a Helyek mineműsége" rovat írja: kertészségként. Tehát leválasztották korábbi természetes anyaközségéről, Magyarcsanádról eltérő nemzetiségi, vallási és gazdálkodási státusza miatt, és népmozgalmi adatait a katolikus egyház rögzítette. De itt is csak annyit tudtunk meg a hiányos forrásokból, hogy Beka „királyi kincstári telepítvény" 118 lélekkel bírt. A legfiatalabb mennyasszony 15, a legfiatalabb vőlegény 16 évesen házasodott 1852 ben.

11 Mindenesetre ez két rövid információ azt sejteti, hogy az önálló parasztgazdálkodás útján járó egykori telkes jobbágyok később házasodtak, mint a bérelt földből élő, és elegendő saját erő híján sokáig az összetett családi munkaszervezetre támaszkodó, abból házasságuk után sem kilépő bekai zsellérek. Mivel az átlagos házasodási kort nem tudjuk kiszámítani, a két egyedi adattal kapcsolatban annyi megjegyzést teszünk, hogy Csanádon a mennyasszony 20 éves házaséletkora egy kicsit magasabb az átalagosnál, a bekaié meg alacsonyabb. Az ideális korcsoport a házasságra nőknél a 17-19 éves korosztály, férfiak esetében a 20-24 évesek csoportja. Több történeti demográfiai elemzés a korai házasodást rendkívül egészséges, a termékenységre kedvezően hat szokásnak értékeli. Van a házasságkötésnek egy fontos társadalomtörténeti vetülete: a mennyegzők idényhullámzása. A házasságra ugyanis, mint alapvetően demográfiai eseményre két fontos tényező hatott: a mezőgazdasági munkák ritmusa és az egyház bizonyos ünnepekhez kapcsolódó tilalma. Magyarcsanád e szempontból nem nagyon különbözött a pl a nemzetileg és vallásilag elütő Apátfalvától, mert a családi élet menetét meghatározó legfontosabb tényező ott is, itt is a gazdálkodás szempontja volt. Dologidőben nem lehetett mulatozni. Sajnos forrásaink nem tették lehetővé, hogy egy hónapok vagy évszakok szerinti lakodalmi görbét rajzoljunk meg, így csak az élő emlékezet által felidézett hagyományokra támaszkodhattunk a házasságkötések idényhullámzásával kapcsolatban. A szóbeli közlésekből kiderült, hogy a földművelő falu ünnepi szokásaiban is igazodott a gazdálkodás törvényszerűségeihez, ezért nyáron alig házasodtak. Tavasszal május, illetve ősszel október 10 Csongrád Megyei Levéltár Megyefőnöki Iratok, Csongrád-megye, IV. B. 151. c. Egyházi népmozgalmi kimutatások 1851-1852. 11 Uo. 1851/1852 II. b. 2.