A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

PÁL László: A bambergi Szent István lovasszobor másolatának restaurálása

A BAMBERGI SZENT ISTVÁN LOVASSZOBOR MÁSOLATÁNAK RESTAURÁLÁSA PÁL LÁSZLÓ A millennium évében kötelező erővel vetődik fel a magyar államalapításról való megemlékezés. Első királyunk alakja néhány, sokat idézett ábrázolással jelenik meg előttünk. Szent István királyunkat többnyire szakállas, idősödő, hosszú hajú uralkodóként ábrázolták pl. az egyetlen korabeli tárgyon, a koronázási paláston. Ehhez hasonló a bizonyára egykorú István ábrázolás nyomán kifaragott kissé későbbi kalocsai vörös márvány királyfej. A Képes Krónika egyes miniatúrái középkorú, harcos lovagkirályként, mások idős, bölcs uralkodóként ábrázolják.

1 A későbbi képzőművészeti alkotások természetesen ezekre az képekre utalnak vissza. Ma, amikor az ünneplés kapcsán megszaporodtak a Szent Istvánnak emléket állító köztéri szobrok, érdemes odafigyelni egy nálunk kevéssé ismert, életnagyságú ábrázolásra, amelynek egyik másolata a szegedi Móra Ferenc Múzeumban látható. A németországi Bamberg városában található a késő román építészet egyik legnagyszerűbb alkotása, egy magaslaton álló székesegyház. Alapjait 1004-ben II. Henrik vetette meg. A dóm nemcsak mérete miatt emelkedik ki a korabeli alkotások közül, hanem faragott díszeinek bősége és azok művészi kivitele miatt is. Itt található a középkori lovas emlékművek egyik első monumentális kőszobra mely a hagyomány szerint Szent István királyunkat ábrázolja. Az épület kapuzatain, illetve belsejében látható szobrok egyike sem mozgatta meg és osztotta meg a szakértők véleményét annyira mint a Bambergi Lovasként emlegetett mű. Figyelmet érdemel mai népszerűsége is, emléktárgyakon, képeslapokon jelenik meg, sőt az első világháború utáni köztársaság százmárkás bankjegyét díszítette képmása. A lóháton ülő ifjú király energikus és valósághű megjelenítése elüt a templomokban megszokott áhítatos szenteket ábrázoló alkotásoktól. Személyiségéről mindössze a fején viselt korona árulkodik. Hiányzik az a jellemző tárgy, attribútum, ami egyértelművé teszi az ábrázolt személy küétét. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a szobrot ismeretlen német mester faragta reimsi előkép nyomán 1230 és 1240 között. A lovas azonosítása körül zajló vitákat Végh János foglalta össze az új Művészet c. folyóiratban.

2 Az a tények közé tartozik, hogy a székesegyházat alapító II. Henrik és István sógorok voltak. A kalocsai érsek a magyar király képviseletében 1 KIRÁLY László 1987. 2 VÉGH János 1994.