A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Válogatás korai tiszai képeslapokból

„Tiszapart Szeged Theiss-Ufer" feliratos panorámakép az újszegedi oldalról láttatja a Tisza mindkét partját. A keresztben összehajtható, kétrészes lap teljes áttekintést ad a vasúti hídtól (épült 1853-ban) a belvárosig. Az újszegedi oldal maghatározó látványa a szálfákból összerótt tutajok sokasága. A szegedi oldalon várakozó hajók között néhány bőgőshajó látható. A város jelentős fafeldolgozó iparának alapanyagát a Tiszán és a Maroson úsztatással lejuttatott fenyő, tölgy és kőrisfa adta. Annak ellenére, hogy Szeged környéke fában szegény, a Máramarosból és Erdélyből vízi úton érkezett fa feldolgozására egész sor iparág épülhetett. A zsindelyvágó, kocsigyártó, talicskakészítő mestereknek csakúgy, mint a 20. század elejére kiveszett hajó- és vízimalom építő iparoknak szolgáltatott nyersanyagot. Az 1890-es években 4 fűrésztelep volt a városban, 1906-ban már 7 gőzfűrészüzem működött. A tutajeresztéshez értők főként a tápaiak közül kerültek ki, kis részben Szeged- felsővárosiak voltak. Szolnokról 5 nap, 5 éjjel értek haza a tutajosok, Záhonyból 8-10 napig tartott az út jó vízzel és időben, alacsony vízállásnál 12-14 napig. Lippai Imre gőzfűrésztelepe Felsővároson, a Szüvánia Alsóvároson, a Lőwi-féle fatelep Újszegeden volt. Az első világháború után, a megváltozott viszonyok miatt lényegesen kevesebb tutajt eregettek le a Tiszán. A kétszeres nagyságú színezett lap jelzés nélküli, a századforduló, vagy a tízes évek elején készülhetett. o CO