A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Válogatás korai tiszai képeslapokból

Szeged halászbárka. „Szeged halászbárka". Az ármentesítő munkálatok hatására a korábban jelentős vízjárta területek összeszűkültek, a vízállások megszűntek, átalakult a táj. A halállomány csökkent, megnőtt a folyó, mint halászó hely jelentősége. Helyi szabályrendeletekkel, majd a halászatról szóló 1888-as törvénnyel védték a halállományt. Kizárólag társulati kezelésben lehetett gyakorolni a halászati jogot. A Társulat bérlőknek adta ki szakaszonként a folyót, akik nagyhálós halászcsapatokat foglalkoztattak. A szegedi bérlők, nagyfisérek Zentától Csongrádig (időnként Szolnokig) uralták a Tiszát. A kishalászok szerény eszközkészletükkel nem voltak a bérlők alkalmazottai, szerződésben rögzített feltételekkel és díjért halászhattak a nagyfisér területén. Ilyen módon a kishalászok szerepe és jelentősége csökkent, számuk is megfogyatkozott. A képeslap G. H. Sz. jelzésű, másik hasonlóan színezett lap is Grünwald Herman kiadása, 1916-ban adták postára, ugyané lap harmadik fekete-fehér változatán G. H. Szeged, 1916/20 dátum szerepel.