A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Válogatás korai tiszai képeslapokból

VÁLOGATÁS KORAI TISZAI KÉPESLAPOKBÓL FÁRI IRÉN-NAGY ÁDÁM A Tisza folyó az utóbbi években gyakran került az országos, sőt a nemzetközi figyelem központjába. 946 kilométeres hosszát tekintve Európában a tizenharmadik a sorban, ebből mintegy hatvan százalék 580 km a mai magyarországi szakasz. A nagy közérdeklődést kiváltó események sajnos természetüknél fogva többnyire negatív előjelűek. Ezek emelkednek ki az átlagos mindennapokból, a megszokott rendből és váltanak ki erős érzelmi hatást. Az egyébként sem hírszegény vüágunkban, mai fogalmaink szerint, ezek a hírértékű események, amelyekre még talán odafigyelnek az emberek: romboló árvíz, mindent eláztató belvíz, az egész folyó élővüágát kipusztító súlyos ciánmérgezés. A Tisza partján élők az évszázadok során gyakran tapasztalhatták a folyó fékezhetetlen erejét. Megszokták az örökös küzdelmet az egyébként életet jelentő vízzel. Korunkban a szélsőséges vízmennyiség ingadozáshoz új elemként és mindenkori veszélyként társul az ember által okozott környezetszennyezés. Azonban mégsem ezek a képek a jellemzőek. A kissé szeszélyesen, de szelíden kanyargó folyó a mellé települt lakosoknak mindig adott munkát és megélhetést. A halászat és a vízenjárás tudományát, vagy a gyékényfonás mesterségét generációk sokasága hagyományozta utódaira. A 19. század közepére, a hajózás föllendülésével a szegedi superok a hajókészítők keze alól kikerülő vízi járművek Tokajtól a Bánátig járták a Tiszát, a szegedi kereskedőknek és hajósgazdáknak tisztességes hasznot hajtva. A Tisza szerepe koronként más és más volt, változott és változik napjainkban is. Változott maga a folyó, és változtatta az ember is a maga igényei szerint. A legnagyobb méretű és jelentőségű átalakítás, a folyószabályozás a 19. század közepétől zajlott le. A munkálatokkal kettős célt kívántak elérni. Egyrészt a kanyarok levágásával hajózhatóvá tették a Tiszát, az Alföld akkor egyetlen fő közlekedési útvonalát, másrészt a mocsárvilág megszüntetésével az ármentesített területekkel megnövelték a mezőgazdasági művelés alá fogható területek nagyságát. A hatalmas méretű, tulajdonképpen természetátalakító munka bizony előre nem látható hátrányokkal is járt. A folyó Csongrád megyei szakaszán 1856-ban megindult munkálatokkal 11 kanyart vágtak át. Ez 58 kilométeres rövidülést jelentett, így a Tisza megyénkben hossza jelenleg 108 km. A folyó esése valóban megnövekedett ugyan, de a gátak közé szorított víztömeg az áradások idején nem képes a számára biztosított mederben lefolyni, ezért időről-időre árvízveszély alakul ki. Ha a vízgyűjtő terület többi folyói is egyszerre tetőznek, a Tisza mentén rendre katasztrófa helyzet alakul ki.