A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

BABIK Barna: Egy szegedi hajósgazda-ház története

nak választják meg. Mihály nemzetőr tizedes, és a hajósokból verbuvált „csajkás század"

53 egyik vezetőjeként részt vesz az 1849 tavaszán lezúdult váratlan Maros-árvíz megfékezésében is. A „hősies vállalat" után Batthyányi Kázmér teljhatalmú kormánybiztos a Közlöny 1849 évi 122. számában nyilvános hálájával jutalmazta a nagybecsű szolgálatot.

54 Ferenc 400,

55 István 200 „pengő forintokkal"

56 támogatta a Nemes Várost a forradalom nehéz napjaiban. A Kis Tisza u. 9-ben ifjú István elköltözése után csak átmeneti lehetett a nyugalom. 1843 február 8-án a 18 éves Rozál lányuk férjhez ment a 20 éves Nóvák János „gazdafihoz". 0 1853-ban már polgár, s 1856-ban „hajósgazda és fakereskedő civis" előkelő címmel ruházta fel az ötödik gyermeküket keresztelő tisztelendő atya. Házasságukból hat gyermek született. A Vizet özv. Novak Jánosné vészelte át a 92 éves édesapjával és négy, felnőttkort megélt gyermekével. A fiúk polgári foglalkozás után néztek (Albert mérnök, László törvényszéki jegyző), fiatalabb lányuk férjhez ment Fágler Kálmán gazdag szegedi rézműves család sarjához. A másik — idősödő — lányuk választottja Urbán Sándor hajókormányos, aki gyermekük, Anna keresztelésekor, 1893 árrilis 20-án nemcsak boldog apa, de immáron valószínűleg nem kevésbé boldog hajótulajdonos is. Urbán Anna 1911 július 19-én elveszítette édesapját és a földhivatali bejegyzés alapján egyedüli tulajdonossá vált, elcsendesedett a nagy ház. Az ifjú hölgy még ez év szeptember 5-én férjhez ment Vajda Fábiánhoz. A kiterjedt muzsikus rokonsággal rendelkező fiatalembernek azonban nem sok maradása volt. Tulajdonukat 1917 augusztus 17-én megosztják,

58 majd 1918 januárjában elköltöznek. Kegyes véletlen, hogy a Szegedi Napló 1918 áprüis 4-i számában Sz. M. Búcsúztató című írásában siratja el a sok évszázados hagyományú szegedi hajóépítés és a vele kapcsolatos csodálatosan szép vizönjáró élet hanyatlását.

59 A nagy iparkodással megépített Kis Tisza u. 10. számú ház lakóját, ifjú Istvánt apja a „maga szárnyára biztandja".

60 A vállalkozások összemosódását, illetve ennek mindenkori célját jól mutatja egy 1846-ból származó vita, melyet ifjú Kopasz István a „Nemes Városközséggel" folytat. Hősünk álláspontja szerint injuria nem történt, hiszen ő „egyedül magának idősb Kopasz Istvánnak rendelésére és parancsolatjából, annak részére"

61 dolgozik, ám a polgármester más véleményen van: „panaszkodó ifjú Kopasz István ez évben a Város számára kívántató nagyobb mennyiségű zab szállítását közárverés uttyán egyenesen magára vállalván a Kereskedését maga űzi: ez oknál fogva, jelentő Kapitány által elengedtetni véleményezett pengői 31 51 RUSZOLY József: A szegedi népképviseleti közgyűlés 1848-1871. Szeged, 1984. 89. 52 REIZNER János: A régi Szeged I. Szeged, 1884. 297. 53 REIZNER János: Szeged története II. Szeged, 1900. 140. 54 REIZNER János: Szeged története II. Szeged, 1900. 141., Szegedi Hiradó 1879 évi 211. és 212. valamint Közlöny 1849 évi 122. száma 55 REIZNER János: A régi Szeged I. Szeged, 1884. 312. 56 REIZNER János: A régi Szeged I. Szeged, 1884. 317. 57 Lásd a 8. jegyzet. 58 Csongrád Megyei Földhivatal bejegyzései 59 Sz. M.: Búcsúztató. Szegedi Napló, 1918. április 4. 60 Lásd. 40. jegyzet. 61 Csongrád Megyei Levéltár: Tanácsi iratok 10104/1846