A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

A kápolna és a „temetőcsősz" háza tápaiak. Ezeken a kármelmiséken mindég sokan, olykor 100-nál is többen voltak, nem csak a faluból, hanem Szegedről is, — legtöbben mégis Kármelhegyi Boldogasszony napján, a kármelbúcsú idején gyűltek össze. Ilyen nagy számú, főként most is asszonyhívő számára már nem lenne elég az a néhány pad, amelyek minden bizonnyal a Régitemető kápolnájából kerültek ide, az 1800-as évek végén. Ezért a hívek otthonról hoztak ide padokat, székeket, de így is sokan állva vesznek részt a miséken. A kápolna főoltárát Molnár Margit néhány asszony segítségével gondozza és díszíti gyertyákkal, virágokkal. A Rózsafüzér királynője (Immakulata szobor ez!) oltárát Gyémánt Istvánné, a Szent Ferenc oltárt Molnár Ferencné, a Szent Antal oltárt Acs Károlyné, a Hétfájdalmú Szűz oltárát Gubi Józsefné és Vincze Mihályné gondozzák. Kármelbúcsú hajnalán a főbejárati ajtó fölé hatalmas, sokszínű virágból Török Jánosné fon koszorút. Az oltárterítőket mindenki maga mossa, amiből 2-2 van, hogy amíg az egyiket tisztítják, addig se legyen kopasz az oltár. A kápolnát Gubi Józsefné minden nap fölsepri, a szőnyegeket kiporolja, pedig Mariska néni éppen ebben az évben 80 éves. Ugyanő minden keddi mise után kiszedi a perselyből a pénzt, és az utolsó fillérig elszámol a plébánosnak. Ha valaki arra kéri, hogy néha öntözze meg az egyes családok hozzátartozóinak sírját, megteszi, amiért kevés pénzt, másoktól élelmet kap. A napokban hallottam, amint a kápolna előtt asszonyokkal beszélgetés közben mondotta: „Ha möghalok, engömet ebbe a kápolnába ravatalozzatok föl. Mögáld érte bennetöket az Isten." Gubiné süketnéma fiával és ugyanolyan betegségben élő menyével él a volt temetőőri lakásban, ahol — szinte érthetetlen: még nincsen bent a vezetékes víz, tehát nékik még nincsen fürdőszobájuk. Akkor, amikor más tápai családokban ez a természetes; Ami késik, az — talán náluk sem késik egyszer. * * *