A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

Temetőrészlet a kápolna mögött Temetőtisztítás közben: Kopasz István plébános Jelenleg tehát Tápén két temető van. Az egyik a Rév utcában, amelyben áll a kápolna, és az új, amely az Ásványháton ma működik. A Rév utcait már jócskán benőtte a fű, és a sok orgonabokor. A legrégebbi sírkeresztekről már lekoptak a jelek. Van azonban sok olyan sírkő is (fakereszt már egyáltalán nincs), amelyeken a kései utódok fekete biciklizománccal megerősítették a nevet, az évszámot (sírvers íratás akkoriban itt nem volt szokásban). Halottak napján, egyes családok az elhalt rokon halálának évfordulóján is — gyertyát égetnek, többen pedig virágot helyeznek el. 1995 óta összefognak a tápaiak, hogy az „elburjánzott" Oregtemetőt megtisztítsák. Baltákkal, fűrészekkel, kis kézikocsikkal és ásókkal érkeznek a tápai emberek, asszonyok, köztük sok fiatal, hogy halottak napjára tiszta legyen az emlékhely. A levágott gyomokat a távolabb lévő egykori vályogvető gödör partján szokták elégetni. 1996- ban az asszonyok fogtak össze, és kimeszelték a kápolnát. Ugyanakkor a falak külsejét új tapasztassál javították, majd azt is kimeszelték. A munkában sok asszony és lányka vett részt. 1997- ben állványerdőbe került a kápolna. A tavaszi nagy esőzés, és a téli hólé nagyon nagy károkat okozott a tetőzetben, és a falakon: a lefolyt víz kimosta a falat több helyen. Most azonban mestert fogadott az egyházközség: Gulyás István és Márta István kőműves mesterek sok segítőkész tápai emberrel együtt dolgoztak. A belső falak újbóli meszelése, és a külső falak kőporozását követően az ajtókat is átmázolták. A falaknál már nagyon elkelne az alászigetelés.