A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

laltatva, a hadfogadó parancsnokságnak által adtam, mi közben arról értesített a parancsnokság, hogy a Zászlóalyjután már nem mehetek, mert időközben Csornánál 849 június 13 án hadtestünk által vesztett csata miatt utunk attól a császáriak által elzárva lévén, Kormáromba kell mennem a hadtesttől elszakadt honvédekkel egyesülendő; — meg volt állapítva az útirány, másnap gőzhajón Komáromnak indultunk, ide meg érkezve Görgey rendeletére ujonczainknak a hadtestünktől Csornánál elszakadt 4 századával egybe olvasztása után az egészből egy uj zászlóalyj alakíttatott s ahoz mint főhadnagy osztattam be; a várba lévén szállásunk — ennek udvarán és sáncaiba oktattuk nagy bajjal a rumunyokat s alig két hét múlva már a történeti nevezetességű ácsi csatában, — hol jelenlegi koronás királyunk Ferencz József akkor még csak osztrák császár s a beözönlött orosz hadsereg egy része is jelen volt, — mi is kivezényelve voltunk a honvéd sereg ball szárnyára Neszmély alá, hogy úgy látszott — az osztráknak térfoglalási terve nem volt, mert az ütközet itt olly lanyhán folyt, hogy csekély kivétellel az ütközet egész tartama alatt majdnem mindég egyhelyen állottunk, — de annál hevesebben folyt az ütközet a középen s méginkább a jobb szárnyon ács alatt az erdőségben, hol a honvédség egy maroknyi tért sem engedve a legelkeseredettebb harcz folyt s több ízben vissza nyomta az osztrák haderőt s egy alkalommal midőn a huszárok nagyobb része is résztvett a rohamban, egy közülök Görgeyt kardjával úgy fejen vágta árulásnak minősített visszás intézkedései miatt, — hogy sebét is bekötöztette, mely eset után seregünk anélkül hogy az osztrák hadsereg üldözőbe vette volna — vissza vonult nagyrészével a Duna jobb partjára Komárom alá, Görgey pedig szállásán ágyba fekve ápoltatta magát; rosszul lehetett, mert a lakása előtti utczát is térdigérő szalmával borították. A huszárral — ki megvágta — hogy mi történt, vagy hogy tudva lett e annak küéte — soha se halottuk. Komárommal szemben a Duna balpartján Szőny körüli földsánczokba s környékén foglalt helyet a seregünk egy része, ide szálitották a sebesülteket, itt történt azok sebeinek vagdalása s kötözése is; rendkívül sok volt a sebesült, — utam ezek közt vitt el s midőn közülök kibontakozni igyekeztem, egyik szivart kérve megállított, s azt átadva láttam hogy a földhöz nyomott egyik lábának a sarka teljesen hiányzott, kérdésemre — az nem annyira fájt neki, mint ahogy türelmetlenül szitkokkal várta az operálást, sok és különbféleképpen megcsonkultak között haladtam jó darabig mégnem kibontakozva azok közül, — küldetésemben jártam el. Komárom alatt táborba száll Görgei hadserege harmadnapra már Vácznak indult, s azt másnap mi is a Duna balpartjáról szinte seregestől követtük s midőn hadtestünk Verőczéhez közeledett Váczfelől már hallatszott az erős ágyúzás, melly az előljárt Görgey hadteste és az oroszok hadserege közt folyt; mi Verőczénél állva halgattuk az ágyúzást mígnem éjfél körül nagy csöndben — Görgey hadteste által kísértetve — a rétsági hegyszorosokon át a hegyek között Balassagyarmat, s Miskolczon át Tokajra érkeztünk imitt amott egy kis ágyúszó kísérettel, mert észrevévén az orosz Görgey távozását — nyomunkba utánunk volt egész Tokajig. Tokajon az átkelés a Tiszán késedelmesen történt s még a sor került elegendő időnk volt a jó tokaji bor megízlelésére, ámde rosszabb bort mint ott a csapszékből kaptunk soha sem ittam, zúgolódásunkra felvilágosítottak bennünket, hogy Tokajon csapszékekben áltáljába csak a hordó mosadekot mérik, a valódi bor kereskedési cikk lévén, már szüretkor onnan elszálítják, — így bortól szomjan keltünk át a