A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára
Az idő előrehaladtával Bécsben is kiütötte szög a zsákból magát, mert ekkor már a nemzet önvédelmi harcza az uralkodó ház elleni lázzadásnak minősítetvén, felvidékünk is már az osztrák seregek által fenyegetve lett; — nyakra főre szaporodott a honvéd zászlóalyjak száma s így alakult ismét Szegeden a 33 ik zászlóalyj is. Az 1849 ik év elején napi parancsban jelent meg, hogy a 3 ik honvéd zászlóalyjtól négy őrmester társammal a 33 ik zászlóalyjhoz mint hadnagyok lettünk áthelyezve; a legközelebbi alkalommal a felvidék felé már úton volt zászlóalyjhoz megindulva azt, Szabadka, Halas, Félegyháza, Mezőtúr és Karczagon át, Miskolcz vidékén értük utol 's közben Guyon Richárd hadtestéhez csatlakozva Kassára s onnan ismét Iglóra meneteltünk. A már nagyon is hosszan tartott folytonos gyaloglás, a nagy hideg s részben a nélkülözés is annyira kimerített némelyeket már, hogy a sorokból útközben elmaradoztak, ez Guyonnak annyira ellenére volt, hogy szigorúan megtiltta az elmaradozást; saját szemmel láttam, mikor egy illy elmaradottat Guyon pisztolyával agyon lőtt; — pogány ember volt Guyon, az ő forradásokkal teli arczával s idegen nemzetiségű bár, de rendkívül híven és nagy ámbitióval szolgálta ügyünket. Iglóra érve 849 február elején — itt s környékén nagyrészben födél alá jutottunk s a kíméletlen menetelés fáradalmait kipihenendő — alkonyat után nyugvóra készültünk már, midőn Igló utczáin végig erősen pörgött a dob s szollott a trombita — riadót jelezvén, — sokan felöltőiket karon hozva a sorokban ölthették fel csak; első pillanatra nagy volt a zavar — senki sem tudta mi történt, csak azt láttuk, hogy a város több helyen iszonyú láng tömegben ég; mi a tűz tovább terjedésének megakadályozására voltunk kirendelve, de bárhogy igyekeztünk is — a lakosságnak segített hurczolkodáson kívül egyébben czélt nem értünk, mert rendkívül nagy szél lévén, a legnagyobbára zsúppal födött égő házakat mégse közelíthettük, — s így a tűz keletkezése előtti csekély számú házakat kivéve — az egész város leégett, — távolról sem gondoltunk arra, hogy még mi a községben a tűzesetet jóformán tétlenül bámultuk, — a külterületen hogy mi történik. Iglóra bevonulásunkat megelőzőleg a község tanács biztosnak nyilvánította ottani megszálhatásunkat amennyiben nyilatkozata szerént Igló környékén ellenséges seregek tartózkodását nem tudja, — ennek volt ez a következése vagy mi, nem tudom, csakhogy beszállásolás alkalmával a szokásos óvintézkedés kívántkép szigorúan betartva nem volt s az okozta hogy a braniczkói hegység körül táborozott császáriak egy portyázó csapata Iglót megközelítve — röppentyűkkel azt több helyen felgyújthatta. A vakmerő eset elkövetése után a portyász sereg rögtön menekülőben volt ugyan, de az Iglón kívül elhelyezve volt honvédek által megtámadtattak s közülök néhányat foglyul ejtve — töllök egy röppentyűt is elvett; a veszedelmes szerszám szemlélete közben — mely a biztos és elolthatatlan gyújtást — egy hosszú léczen alkalmazott kén keverék által, egy gépezetből minden nagyobb zaj nélkül csak süstörgéssel kilöketve — eszközli — egy embert vezettek Guyon elé — ki nem volt más mint a község bírája, a vezérkar hadi törvényszék elé állítását hangoztatta, de Guyon lován ülve kirántotta nyeregkápájából pisztolyát e szavakkal — mert magyarul egy szót se tudott — niks gericht — főbe lőtte s rögtön utána mondta — eingraben. A bíró gazember volt csakugyan, mert mint kitudódott érintkezésben volt a császáriakkal sőt mi több — fizetett kémjök volt.