A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

Nemtudom megtámadtatásunk következtében e, de pihenés nélkül Braniczkófelé vettük utunkat Guyon és vezérkara által folyton lelkesittetve érünk csekély pihenés után Braniczko határába, hol már harcz készen várt bennünket Schlik császári hadvér, az osztrák sereg ágyúikkal hatalmasan támadva; hozzá szoktunk már az illy hangzatos fogadtatáshoz, bár óvatoan de feltartózhatatlanul — csata rendekre oszolva — nyomultunk előre olly erős kitartással, hogy a császáriak hátrálva a braniczkói szorosokba húzódtak; tábort ütvén hadtestünk a szorosoktól nem nagy távolban, s más nap hajnal hasadtával már mi támadtuk meg őket. A braniczkói hegyszorosra vezető út volt egyedül csak a melyen a hegyre tömegesebben feljutni lehetett s e mellett mindkét oldalon a meredek hegységet borító erdők voltak; Guyon személyesen intézte a sereg felállítását, ami közben kétszer is könnyebb sebet kapott, de izgatottságában sebeit bekötözni sem engedte; — a szorosra vezető útnak rohammal elfoglalására a 23 ik, az útmenti erdőségekben pedig a 10 és 65 ik zászlóalyj volt rendelve,; zászlóalyjunk tartalékban volt; — nagy erővel folytattatott az ágyúzás s ennek védve alatt az út elleni roham is kezdetét vette, eget verő lárma között rohant az úton a 23 ik zászlóalyj s alig harmadára haladhatott csak, midőn az osztrákok gyilkos tüze miatt hátrálni volt kénytelen s annak ismét is sikertelenül lett megkísértése után Guyon nagy hevültségébe zászlóalyjunkat dörögve vezényelte rohamra s ez időközben már megtörtént, hogy az erdőségekben előnyomult osztrák vadászok elől meghátrált 65 ik zászlóalyjat Guyon kartács lövésekkel kényszerítette az előhaladásra; vezényszóra zászlóalyjunk tömőre rohant az útra s már-már hanyatlott bátorsága s vissza is esett egy jódarabon, midőn Erdősi András tábori lelkészünk a feszületet magasra tartva közénk ugorva kiáltotta — utánam előre fiúk, e pillanat hatása alatt mint a sáska raj hömpölygött honvédségünk a hegyszorosnak fel s e borzasztó elem láttára Schlik osztrák hadvezér czélszerűbbnek tartotta seregének zömével a szorost elhagyni s bár a szoroson még a visszamaradt osztrákok magokat s elfoglalt helyeiket erőssen védték, zászlóalyjunk temérdek halott és sebesültek árán mégis diadalmaskodott, találván a hegyszoroson négy beszegecselt ágyút is. A nap hőse íllyképen zászlóalyjunk lévén, nagy örömmel gratulálta Guyon s nyomban kijelentette, hogy zászlóalyjunk egy honaponát dupla lénungot, bort és pálinkát kap, ami úgyis történt. A szorosnak hatalmunkba lett kerítése után az osztrák sereg üldözésére nyomultunk előre, azonban Schlik osztrák hadvezér oly gyorsan menekült előttünk seregével, hogy azt Lőcsén túl már nem üldöztük. Sebesülteink s halottaink szép számban voltak, még ellenben az osztrákok részéről aránylag nagyon is keveset találtunk. A hegyszoros bevétele után hamarosan Selmeczbányafelé indulva s a mint a nehéz hegyi utakon Selmeczre értünk, a város lakossága rendkívül nagy ünnepséggel fogadott bennünket, s a selmeczi nők egy arany szegélyzettel diszitett veres szallagot — „a selmeczbányai nők a braniczkói hősöknek" felirattal tűztek zászlónkra. Selmeczbányán vette Guyon a kormány azon utasítását, hogy a Pestet fenyegető osztrák hadsereg feltartóztatása végett, a Komárom környékén mozgolódott Görgei hadtestével egyesülve Pest felé nyomuljon; Guyonnak a parancs zokon esett, mert az alárendeltséget egyáltalán nem szerette s különösen Görgeyvel szemben, kinek nagy antagonistája volt; — ő csak külön váltan szeretett vereked-