A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

mert a sötétségben szabálytalanul haladva — irányt tévesztettünk s az ellenséges területre kelleténél jobban is behatoltunk; — intő például szolgált jövőre, mert más alkalommal az e részben kiadva volt utasítást szem elől nem tévesztve, a kémszemlélést mindég szigorúan az őrszemek vonalán — azok folyton érintésével végeztem. Innen utunknak őrhelyiinkfelé folytatásában virradathoz közelgett már az idő, midőn őrhelyünk felől ismét és gyors egymásutánban több lövés hallaszott, csapatommal szaladva egyenessen a lövések zajának tartottunk, s a helyszínére érve láttuk, hogy századunk emberei tömegbe vonódva — ember hullák közt mozognak s azokat egymás mellé fektetve búza kévékkel takarják; — sejtelmem sem volt a dologról, azt hittem csak további intézkedésig födik be azokat, azonban csalatkoztam, mert a kéve rakást nyomán meggyújtották s rövidesen az előző órában még a saját lábán járt ember — sötét sárga zsiradék felülettel — sült pecsenye lett, a levegőben pedig kiállhatatlan nehéz bűz terjedt. Barbár cselekménynek tűnt fel előttem a dolog s megbotránykozásomnak kifejezést is adtam, de midőn társaim eszembe juttatták, honvédeinken a ráczok által véghez vitt kegyetlenségeket — különösen kiemelve azt az esetet, midőn rövid idővel előbb Verbácz ellen volt támadás alkalmával megbokrosodott lova által a ráczok közé vitt huszárt lenyakazva, fejét karóra húzva hurczolták sánczaik közt, — megnyugodtam a tényben már csak azért is, mert időközben megtudtam, hogy az áldozatok nem is a rácz lakosság közüliek, hanem az ellenünk Szerbiából beözönlött szerbek közül valók voltak; — e közben kérdezősködésemre beszélték a tettet elkövető honvédek, hogy mint egy éjfél körüli időtájban tapasztalták, hogy az előttük elterült kukoricza és tarló földeken nem éppen nagy távolságra emberek mozgolódását vélték látni, a valóról azonban sehogy sem volt alkalmuk meggyőződhetni s a fenyegető veszély eshetőségére tekintettel már azon nézetben voltak, hogy a fő őrállomásról erősítést kérnek, — midőn egyik társuk arra vállalkozott, hogy ő s egyedől a dolog miben létét kikémelni fogja s úgy is történt, — viszatérve hírül hozta, hogy 7 fegyveres embert látott kik valami felett tanakodva egy csomóba állottak olly kedvező helyen, hogy megtámadtatásuk mi veszéllyel sem járna; — vérszemet kapva a honvédek rögtön felkeresésökre indultak s már menekvésökben támadván meg őket, háromat agyon lőve hatalmukba is kerített. A legközelebbi napi parancsban a sütögető legénység megdicsérve a kémkedő és vezető honvéd pedig káplárrá előléptetve lett. Nem sok idő múlva a fenti esemény után szolgálati viszonyunkban nagy változás állott elő a mennyiben a tábor megerősítésére honvéd csapatok s ágyúk érkeztek s ettőlfogva már nem őrállás s kémszemlélet volt csupán a dolgunk, hanem a mellett harczászati mozgásokban is gyakoroltak bennünket elannyira, hogy még az étkezéstis majdnem fegyverben és parancs szóra végeztük; — ezen lázas oktatásnak a kormány által sürgetett ráczok elleni támadások czélbavett megkezdése volt, ami hamarosan beis következett. Honvédi szolgálatunkat még mindig saját ruháinkban teljesítettük, mignem valahára megérkezett a zsák szövet kabát — nadrág, ezeknél nem sokkal finomabb fehérneműk, a lehető legdurvább bőrből készült bakancsok s jó posztóból készült katona köpönyegek és kék posztó sapkák; átöltözve az új mundérba folytattuk rendes szolgálatainkat s éppen a Bcséhez nem távol fekvő elsánczolt Földvár alóli őr-