A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

„A nazarénus püspök halála Az új hitűek között végtelen nagy most az öröm, — meghalt a gyülekezet püspöke, mert tudvalevőleg a nazarénusoknál egészen más divat van. Akkor gyászolnak és szomorkodnak, ha születik valaki, és viszont akkor vigadnak és örvendeznek, ha közülök valaki meghal, mert aki születik, annak még át kell szenvednie egy egész életet nehéz vezeklésben; aki pedig eltávozott e siralomvölgyből, annak már nem fáj többé semmi. Szegednek ez az egyetlen eleven püspökje, akiről vajmi keveseknek volt tudomása, a héten költözött el hívő társai legnagyobb örömére az árnyékvilágból. Szanka Ferencnek hívták, és már évek óta fungált a hívők között püspöki minőségben. A temetésén teljes számban megjelentek a gyülekezet tagjai, számra, mintegy huszonötén. A szertartást az új püspökjelölt, egy csizmazia mester végezte, ami abból állott, hogy tompa hangon kijelentette a jelenvoltaknak, porból lettünk és porrá leszünk. A hívők ez alatt nevetgéltek és örvendeztek, hogy az öreg püspök most már megszabadult a földi szenvedéstől, és lelke odafenn mulat vigadozik egész ítélet napig. A vén nagyszakállú püspököt egy egyszerű feketére festett fakoporsóba helyezték, amelyen semmiféle fölirat nem volt, s úgy kísérték egy koplalás kocsira téve, ki a saját temetőjükbe. "

206 A század vége felé szaporodnak meg a komolyabb hírek. A hang változik, polarizálódik. Együtt érző és elutasító megnyilatkozások egyaránt előfordulnak. Ezzel némileg meg is nő a nazarénus témájú írások száma. Az ok egyszerű. A katonaságot érintő nézeteik miatt felekezet konfliktusba került az áUamhatalommal. A magatartást megértő és élesen elutasító írások egyaránt születtek. E téma előtérbe kerülésével párhuzamosan a nazarénus élet más területeinek híreit is komolyabban veszik. „Szaporodnak a nazarénusok. Id. Szabó György, a ki sok időn át volt városi tanácsos, majd községi bíró és város gazda, a református vallásból kitért és nazarénussá lett."™

1 (1899) Sajtényban Szimityán Zacharia oláh ember és nazarénus „büntetendő cselekedete". Apja temetésekor a fején tartotta a kalapját, és a nyüt koporsó előtt földhöz csapta apja fakeresztjét és így szólt: „Nem kell fakereszt! Ennek az ember lelkében van a helye. " A gyászolók majdnem megverték. A szegedi törvényszék két heti fogházra ítélte.

208 (1898) „Szaporodnak a nazarénusok. Sajtényban néhány év előtt a nazarénusoknak csak a hirük járt, és ma már több mint 70 család nazarénusnak vallja magát. Most a fő utcában telket vásárolnak, és közös erővel diszes imaházat építenek. " 209 (1899) 206 Maros 1893 december 24. 207 Maros 1899. április 9. 208 Maros 1898. szeptember 25. 209 Maros 1899. június 25.