A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

„A nazarénus menyecske /tanyasi történet/ Általánosan elterjedt hiedelem szerint a békesség a nazarénus vallás legelső parancsolatja. De hogy az a parancsolat nem okoz mindig békességet, azt az alábbi történet is bizonyítja. Egy nazarénus tanyai menyecskéről van szó, aki bűnbánó vallomásával szörnyű háborúságot okozott a két családban. A menyecske csak nemrég tért át az új hitre, ahová férje már régebben tartozott, s először is kitanulván az új hit parancsolatait, átment a tanyaszomszédba, hogy ott bűnét lerázza magáról. Mivel pedig a gazda éppen nem volt otthon, a menyecskét annak a felesége fogadta. — Adjon Isten, szomszédasszony! Mi jót hozott nekünk? A nazarénus menyecske szelíd szemforgatással ereszkedett le a gazda felesége mellé, s a kebeléből egy nagy hosszú rojtos piros rózsás selyemkendőt húzván elő, oda tette szépen az asztalra. — Visszahoztam azt a kendőt, mert úgy vélekedtem, hogy ezt ütőket illet. A gazdasszony sokáig kétkedve nézte a drága kendőt, és csodálkozva mondta: — Minket? Hát ugyan miféle jusson illet meg minket ez a te kendőd? Az új hitű menyecske formás arcán kigyúltak a rózsák, de azért erős szilárd elhatározással felelte: — Nem az enyim, a tietek. Nem tarthatom mög tovább egy szempillantásig sem, mert az új hitön vagyok már. Oszt ami nem igazságos jószágom, azt nem tarthatom mög egy percig sem tovább a házamnál. Tedd csak azért el a kendőt, azért hoztam vissza, mert tegödet illet az. Az asszony még jobban elbámult ezen a feleleten. — Nem igaz jószágod. Hát akkor mért nem viszed oda, ahonnan szerezetd? Mért hozod ide? — Miért? — ismételte kipirulva a nazarénus menyecske, s eltakarta kötőjével szemérmesen arcát. — Hát csak azért, mert a te uradtól kaptam. Erre a nem várt vallomásra ugyancsak megmozdult a szomszédasszony fején a konty, és mikor megszólalt a hangja darabossá vált, szinte reszketett. — Az én uramtól kaptad? Asztán miért adta? — Hát adta. — Szeret talán? Az új hitű menyecske elszántan nézett az asszony villogó szemeibe, és kimondta a nehéz vallomást, olyan hangon, mintha a lelke is utána szakadt volna. — Szerettük egymást, ő is, én is, és ő talán még ma is szeret, de nekem ezt már a hitöm... A következő jelenetet nem tartjuk szükségesnek leírni, mert először úgy sem lehetne betűkből kiszedni, amúgy is könnyű elképzelni, hogy a feloldozási processzus milyen formák között történt. Mondják, hogy a bosszúálló szomszédasszony a megtért bűnös menyecskét bevádolta saját ura előtt is, aki a nazarénus türelmességgel és nyugalommal csak ezt felelte: — Lőhet, hogy úgy történt, de mán megtisztult a bűntől. "

205 205 Maros 1896. január 12.