A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

leltározása az egykori Szegedi Polgári Dalárda anyagára terjedt ki. 1955-ben jelentős leltározás volt, 1956-ban mindössze két tétel leltározására került sor a nyár közepéig. Ezt követte viszont egy rendkívül értékes anyagegyüttes, amely az 1956-os októberi forradalom eseményeinek anyagát jelenti. Jellemző, hogy a múzeumi kollegák saját szakmai képzettségüktől függetlenül szükségét látták a városban zajló események tárgyi és dokumentum anyagainak begyűjtését. így érthető az a tény, hogy az 1956.3.1. tétel alatt került beleltározásra egy véres nemzetiszínű zászló, amely a Szegeden eldördült sortűz áldozatának betakarására szolgált. A tárgy beleitározója Dienes István és Trogmayer Ottó, két régész. Az 1956.4.1.-es tárgy a színházban lévő, Sztálin-képre festett Kossuth-címer, ugyanazon két személy gyűjtése és leltározása. Az 1956.5.1-2. tárgyegyüttes 2 db röplap, amely Bálint Alajos múzeumigazgató leltározása. Az utolsó az évi tétel 1956.6.1., a Sztálin-sétány utcatábla, Dienes István-Csongor Győző gyűjtése és leltározása. 1957-ben az egész évi gyűjtés és gyarapodás a leltárkönyv szerint az 1956-os októberi forradalom, ületve az azt követő események dokumentációs anyaga. Elsősorban röplapok, újságok és egyéb dokumentumok. A tárgyévi gyarapodás 126 tétel a leltárkönyvben, kivétel nélkül 1956-os anyag. Csak bámulni lehet azt a bátorságot, amellyel a koUégák a gyarapodást nyüvántartásba vették, vagy talán a helyi viszonyok között igazából fel sem fogták azt a veszélyt és felelősséget, amelyet magukra vállaltak az anyag beleltározásával. Napjainkból visszanézve mindezt természetesen nem kritikával, hanem csak a legnagyobb elismeréssel tudjuk nyugtázni. Az 1957. 1- 126-ig terjedő anyag szegedi, budapesti röplap, újság, plakát, hirdetmény és a beleltározó személyek, Csongor Győző, Trogmayer Ottó és Waltner Mihály. 1958-62-ig a várostörténeti leltárkönyv leltározását Juhász Antal, a múzeumba fiatalon ide került néprajzos kollega végezte. Mindez továbbra is azt jelzi, hogy a gyűjteménynek nincs igazi gazdája, és a nagy gyűjtemények a régészeti, a néprajzi, a természettudományi, képzőművészeti anyagok közepette nincs kellően besorolva, körülhatárolva, és nincs igazi kezelője sem. Nyüvánvalóan az is hozzájárult ehhez, hogy maga a tudományág, a történeti múzeológia is elbizonytalanodott. A korábbi várostörténeti-művelődéstörténeti feladat a szocialista-pártállami körülmények között nem volt kiemelt célkitűzés az ún. munkásmozgalmi kutatások a tárgyi gyűjtemény területén ekkor volt formálódóban. 1963-tól Csongor Győző vezette a leltárkönyvet, de ő egyszemélyében a természettudományos anyagot is kezelte, ugyanakkor a múzeum numizmata szakértője is volt. Tehát sokoldalú feladatai közepette csak töredék időt és munkát fordított a helytörténeti anyagra. Az ő irányítása alatt végzi a leltározást 1964-66 között Muncz Károly. 1966-74 között kizárólag Csongor Győző intézte a történeti anyag kezelését. Ez időben a gyűjtemény a múzeum földszintjén, a néprajzi raktár mellett egyetlen kis szobában volt bezsúfolva, a tárgyakat a szoba két oldalán elhelyezett polcokon tartották. A várostörténeti leltárkönyv 1955 és 1971 közötti anyagával megtelt az első kötet, így került sor 1971-ben a második kötet megnyitására. A történeti anyag kiállításait ületően keveset tudunk. Az 1950-es években nyüt meg a múzeum épületében egy irodalomtörténet kiállítás, amely Madácsi László működésének köszönhető. 1961-ben nyüt meg a Vármúzeum, amely az egykori vár maradvány-épületének helyreállítása és múzeumi célra történő fölhasználása révén valósult meg. Ebben a kiállításban klasszikus várostörténeti anyagot, a fejezőpallostól a deresig, a gazdag céhesanyagtól a régi