A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

zászlókig, fegyverekig mindenféle anyagot lehetett találni. Ezt a kiállítási anyagot 1963-ban kiegészítették a Vár udvarában kialakított kőtárral, amely Szakái Ernő és Entz Géza szakértői tevékenységének köszönhető. Ez a kiállítás-együttes 1969-ig volt nyitva. A múzeum berendezkedése ebben az időszakban, az 1950-es szétválástól kezdve a következőképpen nézett ki: az épület emeleti részén a Somogyi Könyvtár helyezkedett el, a földszinten a múzeumi raktárak voltak és a magasföldszinti részen pedig a múzeumi irodák és kiállítások: elsősorban régészeti, néprajzi, természettudományi, képzőművészeti, valamint a már említett irodalomtörténeti kiállítás. A történeti gyűjtemény megítélése és fejlődése szempontjából Bálint Alajos múzeumigazgató 1968-as nyugdíjba-menetele nem hozott újabb változást és Trogmayer Ottó 1970-ben múzeumigazgatóvá történt kinevezése sem, az első időszakban. A várostörténeti anyag, és a történeti múzeológia szempontjából a változást Csongor Győző 1975 elején történt nyugdíjba vonulása hozta. AZ ÖNÁLLÓ TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

91 1975-ben, Csongor Győző nyugdíjba vonulása után Zombori István kinevezésével először történt meg, hogy a történeti anyag olyan munkatárs kezébe került, akinek kizárólag ennek a gyűjteménynek a kezelése, gyarapítása és a várostörténettel kapcsolatos tevékenység volt a feladata. Pozitív változás az is, hogy a történeti gyűjteményt megfelelő körülmények közé lehetett költöztetni. A 60-as-70-es évek folyamán a néprajzi raktár meUetti, Tisza-part felé eső, egyetlen kis helyiségébe zsúfolt anyag itt áttekint hetetlenül, gyakorlatilag kezelhetetlenül feküdt. Az egyetlen előnye az volt, hogy nem keveredett más gyűjteményi anyagokkal. 1975-ben a személycserével együtt sor került a költöztetésre. A múzeum lépcsőháza alatti rész, ahol az egykori széntüzelésű központi fűtés kazánháza volt, az 1969- 70-es években itt is megtörtént a gáztüzelésre való áttérés miatt megüresedett. Mivel az új kazánt a vár épület mellett kialakított új épületben helyezték el, a kazánház helyén sikerült a történeti gyűjteményt elhelyezni. Előbb egy rövid ideig a néprajzzal megosztva, később, egészen 1985-ig egyedül használta a történeti gyűjtemény. Minderre szükség is volt, mert így lehetett az egyes tárgycsoportokat, anyagrészeket elkülöníteni és áttekinthetően kezelni. Az új munkatárs nem volt egészen járatlan az anyagokban, hiszen 1973 óta már a múzeumban tartózkodott, de a gyűjtemény igazi megismerésére, rendezésére csak 1975 után kerülhetett sor. Ezzel együttjárt, hogy rendszeresen résztvett az országos szakmai továbbképzéseken, amelyet évente hol a Nemzeti Múzeumban, hol a Munkásmozgalmi Múzeumban szerveztek és ezek magas szakmai színvonalat biztosítottak. Az új irányzatot jelzi a megnövekedett kiállítási tevékenység is. Sajnos, ennek túlságosan nagy tere nem volt, hisz ezeket csak a múzeum kupolarészében lehetett rendezni. 1975-ben két jelentősebb kiállítás megrendezésére került sor: tavasszal az 1945-ös pusztaszeri földosztás emlékére készült egy dokumentum kiállítás. Az már csak a korabeli 91 Az innen részletezendő időszak legfőbb forrását a Történeti Osztály 1975-80, 1981-85 közti ötéves, valamint évente elkészített munkajelentései, továbbá a megfelelő leltárkönyvek és az 1980-tól induló Gyarapodási Napló jelentik.