A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Ifj. LELE József: A tápairéti és a Szeged tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmai

ramokat csináltak, délután (ebédet tarisznyából ettek) pedig általában a Kossuth-kútnál találkoztak, és este báloztak. Évente tettek fogadalmat az új tagok, amelyen minden tag a szülőkkel, rokonokkal együtt vett részt. Hasonlóképpen volt ez a bittanos versenyeken, és a katekizmus és biblia versenyeken is. És természetesen úgy a KALÁSZ, mint a KALOT tagok részt vettek a vasárnapi szentmiséken, az egyházi és a világi ünnepeken, mely utóbbiakon szerepeltek is. A barkaszentelőn, gyertyaszentelőn, búzaszentelő körmeneten, keresztúti ájtatosságokon, a szent kilencedeken, a szentestei közös éneklésen, és a húsvéti Passió éneklésben mind részt vettek, csakúgy, mint a búcsúkban, beleértve a Szeged tanyaiak számára is főbúcsúnak számító Havibúcsút is. A fiatalok közé gyakran járt ki Kerkai Jenő, és természetesen Ugrin József, Farkas György, ületve Acsay Ilona. Megtapasztalhatták a „Magyar vetés" és a „Tarisznya" írásain is nevelkedő tanyai fiatalság lendületes életrevalóságát. Részt vettek programjaikon, s mire az 1938. évi Eucharisztikus kongresszus ideje elérkezett, a szegedi tájról többszáz fiatal utazott a budapesti nagy találkozóra. Nem csak a téli esték szórakozásain és művelődési programjain tartottak össze a KALOT és a KALÁSZ tagjai. Segítettek egymásnak - kölcsönösségi alapon - a gazdasági munkákban is, és örültek, amikor a szebbnél-szebb terményeket és terméseket bemutató terményáldások alkalmával ki ezt, ki azt tehetett a szentelő pap elé. A KALOT népfőiskolákról pedig köztudott, hogy intenzív oktató-nevelő munkát folytattak: erősítették a fiatalokban a magyarságtudatot, a nemzet hagyományos értékeihez való ragaszkodást. Hasonló céllal működtek a KALÁSZ-ok is. A KALOT és a KALÁSZ legfőbb célja a magyarság megszentelődése volt hitében, kultúrájában, gazdasági és társadalmi életében. Ötven évvel előzte meg minden párttól és mozgalomtól függetlenül a „felszabadulási" mozgalmakat, megőrizve az egyházhoz való hűséget. Mindent a II. Vatikáni zsinat szeüemében tettek. „A tudatosan felváüalt erkölcsi forradalom az 1944. évi elvi, majd az 1946 évi valódi megszüntetés (szétveretés) után megtorpant, látszólag torzó maradt, látható keretei összeomlottak, de a hivatástudat végérvényesen sohasem szűnt meg, és nem is fog megszűnni. Főként az utóbbi években végre kezd/het/tik érezni az emberek, hogy agrárország vagyunk, amelynek a mindenkori fiatalok a letéteményesei - emlékezett P. Bálint József jezsuita, Kerkai Jenő szellemi örököse. Hy módon a KALOT és a KALÁSZ a demokrácia előiskolája volt; lenézett parasztság fiainak és lányainak hirdette az ember méltóságát, jogait az emberhez méltó életre. Őket nevelte nagykorúakká és vezette fel az erkölcs, a műveltség, a hivatástudat, a közösségi gondolkodás, és a magyarság (azaz, az önismeret és önbecsülés) magaslataira. Körültekintést biztosított a politikai és társadalmi szövevények népámító mesterkedéseiben. Nem dirigálni, hanem szolgálni és irányítani keü a magyar parasztságot, a magyar népet! Ez volt a mozgalmak legfőbb célja. Gergely Jenő történész írta: „A KALOT nem azonosult a náci típusú diktatúra ideológiájával. Nem véletlen, hogy a mozgalmat éppen németellenességére tekintettel maga Teleki Pál is támogatta. (Gergely Jenő: A KALOT indulása és az Imrédy kormány. Vigüia, 1983. június.) „Páratlan munkát végzett a KALOT és a KALÁSZ a szegedi tájon is. Sohasem volt az ország olyan hangos Kodály és Bartók szeüemétől, mint a KALOT és a KALÁSZ ideje alatt" - idézte nemegyszer Bába János jógazdafi KALOT legény, a régió szervezőtit-