A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

szem, Isten nem is fogja elhagyni intézetét és még életében rendezni fogja tudni annak sorsát. Az alapítólevelet azonban sajnálatomra nem tudom elfogadni. Olyan ügyről lévén ugyanis szó, mely utódaimat is érinti, kötelességszerűen a székeskáptalan hozzájárulását kértem, amely azután mindenegyes tagjának írásbeli válasza, valamint egy szakértői vélemény meghallgatása után, azon egyöntetű véleményének adott kifejezést, mely szerint az Alapítólevélben megjelölt ingatlanok az u. o. körülírt célok szolgálatára és az intézmény fenntartásával, továbbá a kikötött szolgáltatásokkal kapcsolatos terhek fedezetére nem elegendők. Azért a székeskáptalan magáévá tette azon gondolatot, amely szerint az alapító továbbra is kezelje az intézményt az eddig megszokott módon, az intézet jövőjére vonatkozó óhajtásait pedig foglalja végrendeletébe, és bízza annak sorsát az egyházmegyei hatóságra." (Ugyanott) A victima nővérek tevékenységének idején az Irgalomház eUátottjainak helyzete némüeg javult. A Népjóléti Minisztérium utasítására, 1947 nyarától fokozatosan eltávolították az intézetből a felnőtt ápoltakat, akik főleg a front átvonulásának idején kerültek oda. Az eltávolítás azért haladt vontatottan, mert a városi szeretetház túlzsúfolt volt, és hiába volt meg a városi vezetés jóindulata, az Irgalomházból csak akkor történhetett meg egy-egy személy kiköltöztetése, ha a szeretetházban egy-egy hely megürült. (Lásd: Polgm. ir. 12225/947) A város vezetésének segítőkészségére ebben az időben nem lehetett panasz. Emlékeztetni szeretnénk, hogy a városi vezetés 1931-ben még kategorikusan visszautasította az Irgalomháznak facsemetékre és játszótéri homokra való segélykérelmét. Most, 1948. máj. 28-án, Polyák Károly kérésére a polgármester engedélyezi az Irgalomháznak, hogy a város homokbányából játszóhomok céljára négy kocsi homokot díjmentesen kitermeltessen. Sőt a homokot - fuvarköltség felszámolása nélkül - az intézet udvarára is száüították. (Polgm. ir. 8314/948) 1947 őszétől a Népjóléti Minisztérium támogatása is megnőtt, ugyanis 1947 novemberétől kéthavonta 1440 Ft segélyt utalt ki az intézetnek dologi kiadásokra: élelmezés feljavítására, takarítási és tisztálkodási eszközökre, fűtésre, vüágításra. A pénzt személyi kiadásokra nem lehetett fordítani, és részletesen el keUett vele számolni.(Ugyanott 926/948 és5968/948) Polyák Károly azonban nem örülhetett sokáig a megnövekedett támogatásnak, a javuló körülményeknek. Betegsége fokozatosan eluralkodott rajta. 1950. márc. 20-án orvosa javaslatára 3 hét szabadságot kap püspökétől, melyet azonban meg kellett hosszabbítani. (PL 636/950) A Szegedközponti Espereskerület 1950. szept. 22-i coronáján pedig Halász Pál főesperes a következő bejelentést tette: „Júniusban, rövid szenvedés után elhunyt Polyák Károly." (Ugyanott 2264/950) Rövidesen az Irgalomházat is államosították.