A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

zösségük a Vizitációs Renddel bárminemű kapcsolatban állna. Ugyancsak nem szabad Szalézi Szent Ferencet mint alapító atyát emlegetni. Tesztelendő Főnöknő pedig a 639. canon értelmében az extraclaustratio ideje alatt nem hordhatja a vizitációs rend ruháját. Kikötöm továbbá, hogy a közösség mindenegyes tagjának címére befolyó mindennemű fizetésnek, járandóságnak vagy jövedelemnek pontos könyvelése történjék, hasonlóképpen bevezettessék a könyvbe az egyes tagokat terhelő kiadások is, úgy hogy jogtalan követelés valamely tag távozása után egyik oldalról se merülhessen fel. Az ilyen bevételek és kiadások az illető tagok kézírásával is ellenjegyzendők. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását is, hogy a tagok fogadalmai a próbaidő alatt csak magánfogadalomnak számítanak. Ezt a tényt a jelölteknek ki kell hirdetni, és a fogadalomtételkor is meg kell mondani. A szabályokat visszaküldöm. Azok a fentiek értelmében és az A. A. S. XIII. 312-9 lapján közölt kongregációi előírások szerint átdolgozandók. Az utolsó 14. oldalon az első sor vége és a következők így módosítandók: 'Tanácsait, figyelmeztetéseit térdenáüva és mindig mentegetődzés nélkül fogadja.' (Lehetőleg térden állva beszél vele ez törlendő!) Az átdolgozott szabályzat 3 példányban a jóváhagyás rávezetése végett beküldendő." (Ugyanott) Közben Polyák Károly 1949. márc. 22-én az Irgalomház fenntartására újabb alapítványt tett, és alapítólevelet készített. (Az előző - az 1946. jan. 2-án készült - az irgalmas nővérek távozása miatt érvényét veszítette. Sajnos ennek az alapítólevélnek a szövege nem került elő, csak a különböző utalásokból tudunk következtetni lényegére.) Az alapítólevélben Polyák Kátoly az Irgalomház kezelését a csanádi egyházmegyére, ületve annak mindenkori főpásztorára ruházza. Mivel az alapítvány gondozójaként a mindenkori csanádi püspököt jelölte meg, Hamvas püspök nem határozhatott a székeskáptalan véleményének meghallgatása nélkül. Ezért a tervezetet továbbküldte a székeskáptalannak. A székeskáptalan ápr. 24-én tartott ülésén foglalkozott Polyák Károly tervezetével, és az ülésen kialakult véleményt Raskó Sándor nagyprépost a következőképpen összegezte: „A székeskáptalan tagjai valamennyien írásba foglalták véleményüket, azonkívül Kamocsay Gábor gazdasági tanácsos, törvényszéki hiteles szakértőtől is szakértői véleményt kértünk az alapítvány céljait szolgáló ingatlanok gyümölcsözősége szempontjából. Mindezekből az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy az Alapítólevélben megjelölt ingatlanok az u. o. körülírt célok szolgálatára és az intézmény fenntartásával továbbá a kikötött szolgáltatásokkal kapcsolatos terhek fedezésére nem elegendők. Azért a székeskáptalan dr. Csepregi Imre prelátus kanonok javaslatát tette magáévá, amely szerint az alapító továbbra is kezelje az intézményt az eddig megszokott módon, az intézet jövőjére vonatkozó óhajtásait pedig foglalja végrendeletbe, s bízza annak további sorsát az Egyházmegyei Hatóságra." A püspök 1949. máj. 23-án közvetítette Polyák Károlynak a székeskáptalan állásfoglalását, ületve annak véleménye alapján, az elutasítást: „Nagytisztelendőséged szándéka dicséretes és elismerésre méltó, gondoskodása, meüyel életének e szép művét a jövőben is biztosítani kívánja, figyelmet érdemel. Hi-