A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

LENGYEL András: A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság

A szakértők a május 3-i tárgyalási napon álltak elő szakvéleményükkel. (A bírói kérdéseket és az ezekre adott szakértői vélemények teljes szövegét a május 6-i Szegedi Hírlap közölte.) Ezekből kiderül, hogy a helyzet meglehetősen bonyolult volt, de az ügy megítélése szempontjából lényeges vonatkozásokban többnyire a Montanus-levél állításai igazolódtak. így pl. a 2. kérdésre („A szolgáltatott hőenergiát figyelembe véve milyen árak alakulnak a két szénre vonatkozólag?") adott szakértői válasz egyértelműen leszögezte: „a pécsi szén 7.00 százalékkal olcsóbb volt, mint a tatai szén; ha pedig a város a fuvarköltségek után levonandó III-ad fokú bélyegilletéket az ajánlattevő részére téríti, akkor a szám a pécsi szén javára 7.45 százalékot tesz ki." A 6. kérdésre válaszolva azt is leszögezték, hogy „igen sok kifogásolni való akad a lefolytatott próbák műszakilag helyes kivitelét illetőleg". Az egyik fűtéspróba pl. szerintük „teljesen irreális" volt, stb. A 7. kérdés, amely azt tudakolta, hogy a mérnöki hivatal kimutatása alkalmas volt-e a városi tanács megtévesztésére, nem hozott egységes eredményt. A szakértői bizottság egyik tagja (Schmidt Ferenc) szerint a kimutatás alkalmas volt a félrevezetésre, a bizottság többi tagja viszont - diplomatikusan - úgy foglalt állást, hogy „ [a] mérnöki hivatal által készített kérdéses kimutatás nem volt alkalmas arra, hogy a nem szakértő városi tanács és a műszaki emberekből is álló bizottság helyes képet nyerjen a beérkezett ajánlatok felől". Ez azonban valójában csak kétféle megfogalmazása ugyanannak a lényegnek: a jelentés nem volt jó, s mint ilyen, a pécsi szenet hátrányos helyzetbe hozta. A szakértő vélemény egy másik csoportja sajátos, lebegő helyzetet rögzített. Azokra a kérdésekre válaszolva, amelyek a pécsi szén és a szegedi technikai-műszaki viszonyok kompatibilitására vonatkoztak, jelezték, hogy a pécsi szén szegedi használata bizonyos műszaki változtatásokat igényelt volna, de ezt nem tartották kizáró oknak. 5 A perbeszédekre s az ítélethozatalra a május 13-i tárgyalási napon került sor. Ennek a napnak a főszereplője kétségkívül Puskás Jenő volt. Önmaga védelmét ő maga látta el, s nem tagadható, hogy 3 órás védőbeszéde jól fölépített, hatásos produkció volt. (Teljes szövegét a Szegedi Hírlap május 20-i száma közölte.) Respektusa, persze, már előbb kialakult, ez még az ügyész vádbeszédéből is kitetszik. (Balázs Sándor ügyész elismerte például, hogy „a Montanus-levél szerzője csak nagy műveltségű ember lehet", s szerinte Puskás „igen sokoldalú, nemcsak az írásban járatos, hanem a jogtudományban, műszaki kérdésekben is egyaránt otthonos, a közigazgatási kérdésekhez éppen úgy ért, mint a szénhez") A védőbeszéd azonban mindezeken túl azt is demonstrálja, hogy Puskás mondandója retorikai fölépítésében is jeleskedett, s pszichológiai érzéke is volt. Fölismerve például, hogy Balogh Lajos Szegeden roppant népszerűtlen, úgy határolta el tőle magát, hogy gesztusa nem valamiféle megtagadásnak, vagy árulásnak látszott, hanem bátor kiállásnak, s egyértelműen szimpátiát keltett. Tiltakozott ugyanis az ellen, hogy ő „csupán" Balogh eszköze lett volna, s leszögezte: „a levél megírásáért a teljes büntetőjogi felelősséget egyedül vállalom. Vállalom pedig azért, mert ebben a per tárgyát képező kérdés-komplexumban magamat egyenlő objektív távolságban látom a közigazgatási hatóságoktól, azoknak általam megbírált egyik szervétől, a mérnöki hivataltól, személy szerint a sértettként fellépő uraktól, a szénszállításban részt vett és a versenytárgyalásban résztvett cégtől, de ugyanilyen távolságban állok Balogh Lajostól is, akinek minden