A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

LENGYEL András: A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság

» cselekedetét és nekem kiszolgáltatott adatait erős kritikával szűrtem át és használtam fel az inkriminált levélben". S e gondolatmenetét - megszólítva a bíróság elnökét - ezzel zárta: „Méltóztassék megengedni, hogy azt az önállóságot, amely publicisztikai működésemben egyéb téren is mindig sajátom volt, most is megőrizhessem". Azaz: egy kétes eszközökkel folytatott üzleti harc eszközemberéből (valószínűleg nem is teljesen jogtalanul) a közéleti tisztaság védelmezőjévé lépett elő. Az ítélet lényegében a Montanus-levél állításait igazolta. A 12 vádpontból 9 esetben „nem állapított meg bűncselekményt, mert ezekre vonatkozólag a vádlottnak a bizonyítás sikerült és neki a Bv. 16. paragrafusa alapján büntetlenséget biztosít". Három, az ügy érdeme szempontjából periférikus, de kétségkívül sértő kitételt viszont a bíróság bizonyítatlannak ítélt, s ezekért 400 pengő pénzbüntetésre ítélte Puskást. (Balogh Lajost fölmentették.) Ez az ítélet kétségkívül Puskás erkölcsi győzelmét jelentette. Nem is véletlen, hogy a tárgyalásról szóló, Szegedi Hirlap-beli tudósítás élére - szerkesztőként - ezt a címbokrot tette: ítélet a Montanus-sajtóperben. „Tény az, hogy a mérnöki hivatal a város tanácsát tévútra vezette. " „A tüzelési próbákról azt referálni, hogy a közüzemek táplálására a tatai szén a pécsi szénnél alkalmasabb, egyértelmű a tanács félrevezetésével". A törvényszék 9 vádpontban bebizonyttottnak mondotta a Montanus-levél tényállításait. Csak három pontban nem sikerült a bizonyítás. Mindez ugyanakkor a városvezetés elmarasztalása is. A közélet korumpálódásának, üzleti szempontú deformálódásának jelzése. 6 A Montanus-per azonban ezzel még nem zárult le. A fellebbezések folytán új tárgyalásra került sor - s ez, a jogalkalmazás lehetőségeivel élve, lényegében elkente a probléma lényegét. A szegedi kir. ítélőtábla Skultéty-tanácsa 1929. november 21-22-23-án tárgyalta újra az ügyet. Ez jórészt az addigi iratok ismertetéséből, valamint a perbeszédekből állott. „A büntető felebbviteli tanácsban Skultéty István dr. elnökön kívül Juhász István dr. előadó és Hubay László dr. szavazó bíró vettek részt, a jegyzőkönyvet Klein Béla vezette. A vádat Zombory Jenő dr. kir. főügyész-helyettes képviselte, Balogh Lajos II. rendű vádlottat közvédői minőségben Türr Aladár dr., Keőváry Ottó dr. és Hattyasy Sándor dr. védték". Puskás megint személyesen védekezett. (Szegedi Hírlap, 1929. nov. 25.) Az ítélőtábla az „elsőbíróság" ítéletét megváltoztatta, s Balogh Lajost mint kiadót bűnösnek mondta ki két rendbeli „sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségé"-ben amiért 3000 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. Puskást az ítélőtábla fölmentette. Ez az ítélet - ahogy a Szegedi Hírlap tudósításának címe ki is mondta - voltaképpen a mérnöki hivatal „rehabilitálása" volt. A várospolitikai státuszquo helyreállítása. Am ez nem új tények, hanem a jog másfelé értelmezése alapján alakult ki. Jogtörténészek dolga lehet, hogy mérlegeljék, jogilag megalapozott volt-e az ítélőtábla ítélete; ebben nem lenne ildomos állást foglalnom. Akármi lesz is azonban az eredmény, annyi bizonyos: a várospolitika üzleti érdekekkel fonódott össze s ez gazdaságilag problematikus, erkölcsileg igazolhatatlan döntéshez vezetett. A Montanus-levél érdeme - függetlenül szerzőjének minden esetleges politikai vagy személyes érdekeltségétől -, hogy ezt láthatóvá tette, leleplezte.