A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

Magyarországon 1928. aug. 26-án Érden nyílt meg az első vizitációs kolostor. Ez 1940. jún. 15-én Polgárdiba költözött. (Lásd: Puskely Mária idézett mû, 208-210 o.) Flögl Margit Teréz a szerzetesi életet Érden kezdte. Itt végezte a noviciátust, majd Cottinhanba (Prága melletti régi vizitációs zárda) küldték tapasztalatszerzésre. Néhány hónap után tért vissza Érdre, ahol rövidesen fontos tisztségeket töltött be. Megszervezte az idegennyelvű képzőt, ennek igazgatója, tanácsos nővér, a magyar noviciátus vezető nővére lett. Innen 1938-ban Piclenhofenba került, majd a háború Leibachba sodorta, ahol az Érdről kiszorult alapító nővérekkel új rendházat alapítottak. A front azonban szétszórta a rendházat, és ő Modenába került. 1945 tavaszán ismét Polgárdiban találjuk. Rövid itt tartózkodás után engedélyt kért az egyházi hatóságtól, hogy visszatérhessen korábbi közösségéhez Modenába. Kérését azzal indokolta, hogy a polgárdi közösség csupa fiatalból áü, és idegenül érzi magát köztük, mert bizalmatlanok vele szemben, fojtó légkör uralkodik. Elmenetelét Aradi Ignác polgárdi apátplébános, a rendház lelki igazgatója is jónak tartotta, és a székesfehávári püspök megbízásából ő állította ki az eltávozási engedélyt és az extraclaustrumot (a rendházon kívüli tartózkodást) míg Modenába nem ér, ahol újoncmesternői megbízatás várta. Mivel úgy gondolta, hogy Polgárdiban nem fog kapni útlevelet, mert ott nem támogatják, 1946. áprüis 16-án Pécsre utazott, ahol unokatestvére Schüty Gertrúd volt a Szociális Misszióstársulat főnöknője. 0 szerzett is útlevelet, de vízumot nem kapott. Tőle tudta meg aztán, hogy a szegedi Irgalomház eüátatlan nővérekkel. Egy esetleges rendház alapításának reményében írt Polyák Károlynak, hogy elváüalná az Irgalomház vezetését. Polyák Károly azonnal válaszolt. Táviratban kérte jövetelét. (PL 545/949) Flögl Margit Teréz alighogy megismerkedett az Irgalomházzal, hozzáfogott egy egyházi közösség szervezéséhez is. 1947. ápr. 23-án azzal a kéréssel fordult Hamvas püspökhöz, hogy engedélyezze neki az intézet keretén belül egyházi közösség (vizitációs ház) létesítését. A püspököt megdöbbentette a kérés, hiszen nem tudta elképzelni, hogyan lehet az intézetben végzendő munkát a vizitációs rend szemlélődő életmódjával összeegyeztet ni, ezért azt el is utasította. 1947. máj. 24-én a következőket írta Flögl Margit Teréznek. „Azon kérését, hogy a Boroméi Szent Károly Irgalomházban vizitációs rendházat alapítson nem találom teljesíthetőnek. Ennek a háznak hivatása aligha engedi meg azt a csendes, visszavonult életet, melyet új tagoknak noviciátusi nevelése megkíván." (Ugyanott) Ezek után érthető a püspök elképedése, mikor nov. 30-án kézhez kapta Flögl nővérnek és a vizitáció öt kis jelöltjének névnapi jókívánságait. Dec. 5-én írt Polyák Károlynak, és közölte vele, mennyire meglepte Flögl Margit Teréz levele. Majd megkérdezte Polyák Károlyt, hogy a szervezkedő vizitációsok, ha nem sikerül rendházat szervezniük, nem fognak-e keresetet benyújtani fizetségért. Polyák Károly dec. 11-én keltezett válaszlevele igyekezett eloszlatni a püspök kételyeit. Leírta, hogy Flögl Margit Teréz levelezésben áll a ljubljanai vizitációs zárda három nővérével (ezek régi ismerősei voltak), akik Zágrábban új házat akartak alapítani, de sikertelenül. Ezeket igyekszik most Flögl nővér Szegedre csábítani. A rendház jelöltjeinek többsége azonban az Irgalomház alkalmazottjai közül kerülne ki, egy kivételével, aki azonban biztosította őt arról, hogy ha nem is sikerül a hi-