A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

LENGYEL András: A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság

1. szakaszába ütköző, csupán felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségével" vádolta. (Szegedi Új Nemzedék, 1929. ápr.20. 1.) A tanuk hosszadalmas, sokfelé elágazó kihallgatásának reprodukálására itt sem hely, sem szükség nincs. Összefoglalóan elegendő néhány dolgot kiemelni. 1. A városi döntés mellett tanúskodó városi vezetők és tisztviselők tételesen rendre az eredeti döntés mellett foglaltak állást: szerintük a város számára előnyösebb volt a tatai szén megrendelése - ezt vallotta Somogyi Szilvesztertől Wimmer Fülöpig és Korányi Jenőig minden érintett. 2. Egy tanú (Kormányos Benő) akadt csak, aki - bár maga is törvényhatósági bizottságú tag volt - tételesen a mérnöki hivatal tudatos elfogultságáról, diszkriminatív eljárásáról beszélt. 3. A kihallgatások menete, a tanuknak föltett bírói, „védői" és szakértői kérdések azonban rengeteg, a mérnöki hivatalra és a városvezetésre nézve terhelő adatot hoztak fölszínre. Ezeknek elfogulatlan mérlegelése kétségtelenné teszi, hogy a városi döntés (és a döntést „igazoló" érvelés) a legméltányosabb megítélés szerint is legalábbis kétséges, s több érv szólt a pécsi szén mellett, mint ellene. Sőt, még az is, ami a mérnöki hivatal érvelését leginkább támogatja, hogy tudniillik a városi kazánok műszaki paramétereihez a pécsi szén tulajdonságai kevésbé illeszkedtek - végsősoron a mérnöki hivatal ellen szól. Hosszabb távon ugyanis mindenképpen előnyösebb lett volna a kazánok hozzáigazítása a pécsi szénhez, mint az egyébként előnytelenebb tatai szén tartós használata. 4. A helyzet tisztázásában, nagy, sőt alighanem perdöntő szerepe volt Puskás „jogászi" megnyilatkozásainak, aki egyaránt otthonosan mozgott a műszaki és a jogi kérdésekben, s maga is könyörtelen logikával faggatta a tanukat. (Mivel korábban jogi tanulmányokat is folytatott, előtanulmányai alkalmassá tették erre a nem könnyű szerepre.) Puskás tárgyalótermi megnyilatkozásait jól reprezentálja a Somogyi polgármester sarokbaszorításához vezető kérdéssorozata: „Puskás: Hogyan történhetett meg az, hogy Reichardt véleménye alapján kapta meg a szénszállítást a tatai szénbánya és mégis hónapokkal a Reichardt-féle próbafűtés előtt úgy döntöttek, hogy tatai szenet használnak? Tanú: Ez azért történhetett meg, mert a folytonosságnak meg kellett lennie és a Reichardt-féle próbafűtés csak megerősítette. Puskás: Hogy lehet az, hogy Vértes csak október 13-án tett utóajánlatot és a mérnöki hivatal mégis már 10-én jelentette, hogy Vértes utóajánlatot tett? Tanú: Nem tudom, ez különben sem volt ránk befolyással. Puskás: Volt-e megbízottja a városnak, aki átveszi Felsőgallán a szenet? Tanú: Nem volt. Puskás: Emlékszik-e arra Méltóságod, hogy Magyar József engedélyt kért arra, hogy a mérnöki hivatal naplóit megnézhesse, de azt előbb Berzenczey főtanácsos úr, azután pedig Méltóságod megtagadta? Tanú: Nem emlékszem. Puskás: Adott-e a város olyan felhatalmazást, hogy az állami illetéket a szállító ne fizesse? Somogyi Szilveszter: (Kis gondolkozás után, zavartan.) Hát ha adott is ... de máskor üyet ne adjon." (Szegedi Hírlap, 1929. ápr. 22. 2.) Az ügy sajátos természete miatt a pörben fontos szerepet kaptak a szakértők. A tanúkihallgatások alapján a bíróság nyolc kérdésre várt tőlük választ, s a perbeszédekre, majd az ítélethozatalra csak a szakértői válaszok megszületése után került sor.