A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)
„Az orosz katonai parancsnokság részéről Andrej Kartyenov h. városparancsnok, Szegeden látogatást tett a különféle szociális intézményeknél. A Szeretetházban és a városi árvaházban melegen érdeklődött az ápoltak ületve neveltek sorsa, ellátása iránt, és elismeréssel adózott a Szent Vincés irgalmas nővérek munkáját ületőleg. Mély benyomást tettek rá a Boroméi Szent Károly Irgalomház gyógyíthatatlan beteg gyermekei, akiknek ápolását szintén az irgalmas nővérek látják el. Az intézmények részére cukrot és gyógyszert helyezett küátásba a közmegbecsülésnek örvendő alezredes." Becker Vendel vizsgálata azzal zárult, hogy mindenkit - a szatmári irgalmas nővéreket, Polyák Károly rokonait - hivatalosan is tisztáztak a gyanúsítgatások alól. Hamvas püspök ezt aug. 6-án levélben is közölte Frits M. Agüberta nővérrel. „ A vizsgálat eredményeképp egész határozottan és kétséget kizárólag megállapítottam, hogy a nővérek az intézet tulajdonából semmit el nem vittek. Egyetlen egy tanú ezt nem állította, viszont a tanuk vallomásából megáüapítást nyert, hogy Polyák Károly hitoktató úrnak, az intézet igazgatójának rokonai elvittek cukrot, cipőt, lepedőket, pokrócokat stb. miként ezt maguk ezen rokonok is elismerték, magyarázatot is adván az elvitelnek." Romana nővér itthagyott csomagjában talált szappan sem képezheti a vád tárgyát, mivel az övé lehetett. A levél befejezéseként a püspök csodálkozását valamint megütközését fejezte ki, és nagyon sajnálja, hogy a szatmári irgalmas nővérekkel kapcsolatban üyen gyanúsítgatások fölmerültek, de rendkívül örül, hogy a nővérek ártatlansága minden kétséget kizárólag bebizonyosodott: „Az oroszok bevonulása után a legkülönbözőbb intézményeket és magánosokat is oly veszteségek érték, hogy a Boroméi Intézet veszteségein sem csodálkoztam, azon azonban igen megütődtem, hogy a nővéreken keresték az eltűnt holmikat, mikor meneküléskor saját holmijukat is elvinni bajosan tudták. Örülök, hogy a vallomások minden gyanút elhárítottak a nővérek felől." (Ugyanott) A leltározás befejezése (jún.l) és a szatmári irgalmas nővérekkel kapcsolatos vita lezárulta után, elkészült az intézetet az irgalmas nővéreknek átadó végleges szerződés is, melyet 1945. szept. 15-i dátummal kelteztek. A szerződést Polyák Károly tulajdonos és alapító, Velics Ferdinanda az irgalmas nővérek tartományi főnöknője, Sopsich János püspöki irodaigazgató valamint Dobay Pál Szeged város népjóléti ügyosztályának vezetője látta el kézjegyével. Az utóbbi kettő tanúként működött közre. íme a szerződés teljes szövege: Szerződés mely egyrészről Polyák Károly püspöki tanácsos, úgyis mint a Boroméi Szent Károly Irgalomház kizárólagos tulajdonosa és alapítója, úgyis mint az Irgalomház igazgatója (Szeged, Polgár utca 29. szám alatti lakos) másrészt a De Paul Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Társulata Tartományi Főnöksége (Budapest, XI. ker. Nagyboldogasszony útja 27. szám alatti lakos) között alábbiak szerint jött létre. 1. Polyák Károly püspöki tanácsos kizárólagos tulajdonát képező Szeged, Selmeczi utca 15. szám alatti intézet összes ingó - és ingatlan kb. 3, azaz három katasztrális hold területű szántóföld vagyonának kezelését, leltár vezetési kötelezettség meüett, a Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérekre bízza. Az intézet gondnoki hivatalának és