A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

LENGYEL András: A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság

ható közügyek sorába került át. 4. A Montanus-levélre adott városi „válasz", a röpirat ellen indított sajtópör ugyan ezt ismét a magánsérelmek szintjére akarta leszállítani, de maga a pör (s ami ezzel járt) a nyilvánosság további kiszélesítését eredményezte. A sajtópör elindításával ugyanis elkezdődtek a) a nyílt közgyűlési harcok, b.) a városi sajtó nyüt vagy közvetett beleszólásai az ügybe, majd mindezt c.) a bíróság nyilvánossága a jogi normákkal szembesítette. Az érvek immár, a jog mérlegére kerülve, bizonyos kockázattal jártak. 4 A „szénharc" valóságos eseménytörténetéről, a sajtópör logikája következtében a főtárgyalásból tudható meg a legtöbb - a sajtópör ugyanis a rágalmazással vádolt alperesek számára lehetővé teszi az ún. valódiság bizonyítását. A röpirat szerzőjének tehát ha fölmentést akart a rágalmazás vádja alól, bizonyítania kellett - s lehetett - vádjai igazát. A bizonyító dokumentumok előterjesztése, a tanuk fölvonultatása és kihallgatása pedig óhatatlanul láthatóvá tett sok, addig nyilvánosságra nem került részletet. S a pör sajtónyilvánossága mindezt a kortársak s az utókor számára is megismerhetővé tette. A Montanus-per főtárgyalására 1929. április 19-20-án, május 3-án és 13-án került sor a szegedi királyi törvényszék Vild-tanácsa előtt. A 19-én délelőtt 9 órakor kezdődő tárgyalás tanácselnöke Vild Károly (1871-1946) volt, a tanács tagjai pedig Molnár Béla és Schaffer Lajos bírók. A vádat Balázs Sándor királyi ügyész, a sértetteket és Szeged városát Szeless József, tb. főügyész képviselte. (Vö. Szegedi Hirlap, 1929. ápr. 15. 3., Szegedi Új Nemzedék 1929. ápr. 20. 1.) „Puskás Jenő saját védelmét önmaga látta el, míg Balogh Lajost Nekich Richárd dr. ügyvéd képviselte." (Szegedi Új Nemzedék, 1929. ápr. 20. 1.) Szakértőként Tóth Tibor MÁV felügyelő, a MÁV szénbeszerzési osztályának főnöke, Balázs István, a soproni bányászati főiskola tüzeléstani tanszékének tanára, Schmidt Ferenc MAV felügyelő, Jung Péter ipariskolai tanár és Hosztják Cirill fűtőházi főnök jelent meg. A vád és a védelem számos tanút is beidéztetett, így pl. Somogyi Szilveszter polgármestert, Fodor Jenő polgármester-helyettest, Rack Lipót városi tanácsnokot, Skultéty Sándor főszámvevőt, Hegedűs Antal és Pávó Ferenc tb. tanácsnokokat, begavári Back Bernát, Wimmer Fülöp, Kormányos Benő, Lippay Lajos, Kónya János, Fogel Ede és Szabó Gyula törvényhatósági bizottsági tagokat, Csorba Gáspár pénzügyi igazgató-helyettest, Delly Ferenc pénzügyi titkárt, Reichardt Vilmost, Pongrácz Albert gázgyári igazgatót, Korányi Jenő villamosvasúti igazgatót, Kraft János vegyészmérnököt, Heinoll Géza bányafelügyelőt, Stadtdrucker Pétert s másokat. A védelem bejelentett „koronatanúi" közül a tárgyaláson hárman már nem vehettek részt: Kapus László főmérnök, Magyar József törvényhatósági bizottsági tag és Priváry Ferenc „időközben elhaltak". (Szegedi Hírlap, 1929. ápr. 15.1.) A főtárgyaláson természetesen megjelent a négy sértett is. Maga a pör jelentős közönségérdeklődést váltott ki, „az érdeklődő közönség - ahogy az egyik újság beszámolt róla - színültig megtöltötte a főtárgyalás termét." A vádirat, amelyet a tanácselnök, Vild Károly olvasott föl, Puskást és Baloghot a mérnöki hivatal négy munkatársának „terhére sajtó útján elkövetett, az 1914.XLI. t.c.