A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

4. Az Irgalomház megnyitása és működése Az intézet - a terveknek megfelelően - 1929. jún. 26-án kezdte meg tevékenységét. E napon reggel hét órakor Polyák Károly - a püspök engedélyével - fölszentelte a kápolnát, a nővérek és a gyerekek szobáit. Majd a kiskápolnában szentmisét mondott, melyen a városi előkelőségek is részt vettek. Drámai hangvételű szentbeszédében a szerencsétlen gyermekek támogatásával foglalkozott, és a megnyüó intézet nyomorékait a társadalom figyelmébe ületve szeretetébe ajánlotta. A szentmise után, Polyák Károly kalauzolásával, a vendégek megtekintették az Irgalomházat. Sorra járták a ragyogóan tiszta és új ágyakkal, ágyneműkkel fölszerelt termeket és a kisegítő létesítményeket. A legnagyobb elismeréssel szóltak a látottakról, bár a gyermekeket még nem is láthatták. (Szegedi Új Nemzedék 1929. jún. 27.) A gyermekek ápolóinak, a szatmári irgalmas nővéreknek első csoportja (9 fő) június 24-én érkezett Szegedre. Ok rendezték be lakosztályukat és a gyermekek lakrészét. A megnyitás napjára 40 ágyat szereltek föl. Az Irgalomház lakói fokozatosan érkeztek. Az első csoport június 26-án Budapestről jött, akik (28 fő) a Népjóléti Minisztérium beutaltjai voltak. Vasúti vagonokban, egymás meüé elhelyezett hordagyakon feküdve érkeztek meg a szegedi áüomásra. A gyermekeket (a később érkezőket is) először az újszegedi gyermekmenhelyre szállították, ahol alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá őket, hogy nincs-e ragályos beteg közöttük. A második csoport(12 fő) júl. 27-én érkezett, és ezzel a létszám egyenlőre meg is állt 40 főnél. (Szegedi Új Nemzedék 1929. júl. 27.) Az Irgalomház fölavatásán nem volt jelen a Népjóléti Minisztérium képviselője, csak néhány hónap múlva - okt. 20-án - látogatta meg az intézetet Pettkó-Szandtner Aladár áüamtitkár. Polyák igazgató kalauzolásával tüzetesen megtekintette az épületet. Nagyon megtetszett neki az intézet, és támogatásáról biztosította az igazgatót tervei megvalósításában. Mindenek előtt abban, hogy - az alapító szerződésnek megfelelően - a beutaltak létszámát sürgősen 101 főre emeljék. Ez nov. 1-én már meg is valósult. A 101 gyerek közül 90-et a Népjóléti Minisztérium küldött, 1-et a pécsi püspök, 10-et pedig Polyák Károly a csanádi egyházmegye jelentkezőiből választott ki.(PL 830/929) Támogatta az áüamtitkár Polyák Károlynak az arra alkalmas gyerekek iskoláztatására vonatkozó elképzelését is. A kérdéssel már a szatmári irgalmas nővérekkel kötött szerződés is foglalkozott, de ott még külső segítséggel kívánták megoldani: „A fiúk iskoláztatása a szegedi állami kisegítő iskolában történik. Akik munkára képesek lesznek, azok kertészeti vagy gazdasági munkára lesznek alkalmazva." (Ugyanott) Most az áüamtitkárral abban állapodtak meg, hogy az intézetben nyitnak kisegítő iskolát, és abban a tanítónői oklevéüel rendelkező szatmári irgalmas nővérek fognak tanítani. Abban is megáüapodtak, hogy Polyák Károly a közeljövőben Esztergomba utazik, és a tanítók ide helyezésének ügyében tárgyalni fog a rendi elöljárókkal. Egyetértett az államtitkár azzal is, hogy az arra képes intézeti gyerekeket szakmai képzésben kell részesíteni, hogy ha majd az intézetet elhagyják, ezzel valamüyen kenyérkeresethez tudnak jutni.(Szegedi Hírlap 1929. okt. 21.) Az elképzelések sajnos csak jóval később - az áüamosítás után - valósultak meg. Addig a gyerekek csupán gyógykezelésben és ápolásban - nem pedig rehabüitációban