A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

- részesültek. Ebben azonban elsősorban nem az intézeti körülmények, hanem a gyerekek alacsonyabb szellemi színvonala játszott szerepet. Kezdetben ugyanis tényleg csak a súlyos áüapotban lévő, gyógyíthatatlan gyerekeket vették föl az intézetbe. Az Irgalomházba fölvett gyerekek után a beutalók (Népjóléti Minisztérium, önkormányzatok, szülők) napi 2 pengő hozzájárulást fizettek az alapítónak, aki a fiúk eltartási és élelmezési költségeit jórészt ebből a pénzből fedezte. Előfordult azonban olyan eset is, hogy a hozzátartozók nem készpénzben fizettek. Matyiké Ferenc után például 250 négyszögöl házhelyet - a rajta lévő épületekkel - kapott az intézet. (Csongrád Megyei Levéltár 1. sz. (szegedi) levéltára. Polgármesteri iratok. - továbbiakban Polgm. ir. 12112/934) Az alapszerződés szerint az élelmezés a következőkből áüt: „Reggelire rántott leves kenyérrel, tízóraira és uzsonnára kenyér, délben két tál este egy tál étel kenyérrel. Vasár és ünnepnapokon reggel tej vagy kávé, délben három tál és este két tál étel kenyérrel."(PL 830/929) A gyerekek ruházatát - mint korábban láttuk - a Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium fedezte, és a gyógyszerellátás valamint az orvosi kezelés is az áüamkincstár terhére történt. (Ugyanott) Az áüammal ellentétben, a szegedi városi vezetés kezdetben nagyon szűkmarkúan bánt az intézettel, mivel az magán és nem városi intézmény volt. E szűkmarkúságot a következő példa is igazolja: 1931. márc. 15-én Polyák Károly azzal a kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy az Irgalomház udvarát néhány facsemetével, a gyerekeket pedig játszóhomokkal „megajándékozni kegyeskedjék". Konkrétan 2 diófa, 2 vadgesztenye, 2 akácfa csemetéről, 10 m hosszú élősövénynek való orgonacserjéről és 6 kocsi homokról volt szó. A polgármesteri hivatalból azonban egy olvashatatlan aláírású tanácsnok közölte vele, hogy ajándékozásról szó sem lehet: „Minthogy az intézet nem városi intézmény, a kért csemetéket és homokot díjtalanul kiutalni nem áü módomban, de különben is a főkertész jelentése szerint csak dió és akácfa csemeték állanak a kertészet rendelkezésére, miért is utasítom a főkertészt, hogy az Irgalomház igazgatójának esetleges igényére két dió és két akácfa csemetét 7 P vételár előzetes lefizetése ellenében szolgáltasson ki. A mérnöki hivatalt pedig utasítom, hogy amennyiben az intézet igazgatója 6 kocsi homokra á. 4 P árért igényt tartana, úgy ugyancsak 24 P előzetes lefizetése eüenében szállíttassa a homokot az Irgalomház udvarára." (Polgm. ir. 2772/931) A sok sikerrel kecsegtető kezdet után, azonban az intézet működésében zavar támadt. Komoly feszültség keletkezett Polyák Károly és a nővérek között, melynek alapvető oka a tevékenységi körök nem egészen pontos elhatárolása volt. A szerződés 2. pontja ugyanis - mint láttuk - azt mondta ki, hogy: „Váüalja a Rend a konyha vezetését, éléstár, ruharaktár, mosókonyha felügyeletét, a varroda kezelését és - ha szántóföld van, ezzel kapcsolatban a gazdálkodás vezetését." Ennek alapján a nővérek - főleg a főnöknő - nehezen tudták elviselni, hogy Polyák igazgató mindenütt ott akart lenni, mindenben ő akart dönteni. Ehhez jött még az, hogy a modora is eléggé nyers volt. Polyák Károly viszont a szerződés 3. pontjára hivatkozott. Eszerint: „Ezen munkakörön belül - amíg az alapító él - az ide rendelt főnöknő vele egyetértésben és utasításai szerint fog az intézetben rendelkezni, úgy az anyagi ügyekben,