A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez
őszén az aradi császárhű várőrség fenyegető magatartása ellenére 1759 újoncot Szegedre rendeltek, az alakuló fősereg feltöltésére. Csupán ezen újonc jutalék számfeletti részét lehetett az Arad vidékén alakuló csapattestek kiegészítésére fordítani. Kossuth Lajos november 17-i levelében valósággal rendreutasította Vörös Antal alispánt, megjegyezvén, hogy nem Aradon dől el az ország sorsa. A helyi erőfeszítések mégis lehetővé tették, igaz Békés megye bevonásával a 29. számú zászlóalj megalakítását és a 30., illetve 59. számú zászlóaljak kiegészítését. Újoncok jutottak a huszáregységeknek is. 110 Komoly kérdéseket vetett föl az Arad megyei újoncok felhasználása is. Náray Imre „Kossuth Hírlapjában" aggodalmát fejezte ki, hogy a román honvéd „adandó alkalommal mint fogja használni fegyvereit". Arad és Békés megyében szervezett 29. sz. zászlóalj felkeltette Kossuth gyanúját is és november 19-én elrendelte lefegyverzését. Boczkó kormánybiztos közbelépésére visszavonták az utasítást, aki hangsúlyozta azt a tényt is, hogy a zászlóalj jelentős részben lelkes magyarokból áll. Csutak ezredes világosabban rámutatott, hogy a románokból álló 27. sz. zászlóalj egy százada Aradra került és dicsőségesen viselte magát. Csapatai egyébként kétharmadrészben románokból álltak „kik azonban kötelességeiknek minden időben pontosan megfeleltek". Az aradi rendőrkapitány jelentette Debrecenbe, hogy Damjanich Aradra vonuló csapatainak román katonái kijelentették volna, hogy az első alkalommal átmennek az osztrákokhoz. A katonai és polgári vezetők csakhamar fölismerték, hogy lelkes újoncokból is nem olyan könnyű jól kiképzett katonát faragni, a műszaki alakulatok és a tüzérség biztosítása további erőfeszítéseket igényelt. Segítséget jelentett a máramarosi bányászok Aradra vezénylése, akik éppen műszaki feladatokat kaptak. A Honvédelmi Bizottmány csupán korlátolt számú ágyút és tüzért tudott biztosítani. E helyzet javítása érdekében Török Gábor déznai hámorában hozzáfogtak a hét fontos lövegek gyártásához. Valójában a harcokban nem volt tapasztalható semmiféle nemzetiségi megingás. 111 Aradvár körüli hadműveletek valójában 1848 októberében indultak meg. Hadászati jelentősége a szabadságharc alapvető szempontjából Windischgrätz hadseregének támadása nyomán értékelődött fel. Felmerült annak veszélye, hogy a temesvári jóval jelentősebb császári csapattest, amely a Bánság egy részét is elfoglalta, feltöri az aradi osrtomgyűrűt. E hadművelet nyomán hátbatámadhatják a Tisza-vidéket, talán Debrecent is, a Honvédelmi Bizottmány székhelyét. Tény, hogy félsiker esetén is megzavarhatták volna a Tisza-vidéken terveződő tavaszi offenzívát. 110 GALSAI KOVÁCH Ernő: Aradvár, Arad város ostroma. Arad, 1911. XII. 30. POTEMKIN Ödön: Az 1849. évi magyar hadsereg feloszlásának okai az aradi és temesvári táborozással. Pest, 1867. 47, Honvédek Könyve. Pest, 1861. III. k. 16, SZEREMLEI Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. II. k. Pest, 1868. 705. BARTA István: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. Budapest, 1952. I. 209, II. 475, 476. U.a. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai, Budapest, 1955. 37, 71, 766. 111 Kossuth Hírlapja 1848. XI-XXIV. Csutak K. i.m. 65, Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, I. 370, 449, 548, 604, 709, II. 107, 391, 599. GLÜCK Jenő: Ismeretlen 48-as dokumentumok. Lines 4/1995, 83. BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 1983. 41, Magyarország hadtörténete I. Budapest, 1985. passim.